Közeleg a nyári szünet és ezt a gyerekek is érzékelik. Azt a diákokon kívül most nagyon sok szülő is várja, hiszen az otthoni tanulás sok odafigyelést igényelt a szülőktől is. A kisebb, alsós gyerekek egyedül még nem tudnak tanulni, így melléjük mindenképp kellett valaki ahhoz, hogy a tananyagot teljesítsék az adott évfolyamon. Sokan ezt csak úgy tudták megvalósítani, hogy munkából való hazaérés után ültek le a gyerekekkel tanulni. Aki azonban az otthonról való dolgozást meg tudta valósítani, annak egyszerre kellett kenyérkeresőként és tanárként is funkcionálni.

Most láthattunk csak igazán bele, hogy milyen nehéz tanárnak lenni. A tanév végéhez közelítve már nemcsak a gyerekek várják a nyári szünetet, hanem a szülők is. Még azonban kitartás kell, ugyanis van egy kis idő a tanév lezárására. A motiváció azonban már nemcsak a gyermekből hiányozhat, de a szülőből is. Letaglózó az a felismerés, hogy még mindig nem állhatunk meg a tanulásban, tanításban.

Mérgesek lehetünk a gyermekünkre, hogy a végére mennyire elhagyja magát, de talán pontosan hasonlót érezzük most magunkban, hiszen a szülő szerepén kívül most még a tanárt is játszanunk kell.

Az otthontanulás idején is szükséges olyan tevékenységeket beilleszteni, amely játékos, elfeledteti velük a tanulást, kikapcsolja őket. Olyan játékokat lehet bevetni, amelyet a szabadban kell végezni, és a legjobb, ha azt a szülő, gyermek együtt teszi meg. Ezáltal megnövekedhet a közösen töltött játék ideje, amely kikapcsol, megnevettet, szórakoztat és eltereli a figyelmet a tanulásról. Tisztább fejjel mind a gyerek, mind a szülő jobban tud majd a feladatra koncentrálni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!