A terhességről lehet sokat beszélni, de addig hitelesen nem lehet, amíg abban nincs benne egy nő, vagy nem élte át. Éppen ezért sokkal fontosabb a saját tapasztalás. Az első rúgást is nehéz beazonosítani, később pedig az is gondot okozhat, hogy az anya képben legyen babája felvett pozíciójáról.

Az ultrahang vizsgálatok nagyban megkönnyítik azt, hogy képet kapjunk a babánkról, az egészségéről, a neméről, valamint a fekvéséről is. Amíg odabent van hely, a lubickolás, forgolódás könnyen megy a magzatoknak. A terhesség végéhez közeledve a hely egyre szűkebb, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának fészkelődni a babák. Könnyen lehet, hogy a korábbi ultrahangozásnál azt láttuk, hogy a magzat pozícióba állt, de a következőn megint visszafordult. Nem mindegyik anyuka tudja beazonosítani, hogy éppen melyik testrészét nyomja ki a babája, így azt sem érzi meg, hogy farfekvéses pozíciót vett fel a kicsi.

Nemcsak az első gyermeküket várók nem tudják pontosan meghatározni babájuk fekvését. Kiderült, hogy a 32. hét után a magzatok hét százaléka van farfekvéses pózban és csak körülbelül négy százalékuk marad így az utolsó hetekre is. Lehetőség van arra, hogy a szülész szülési pozícióba állítsa a farfekvéses magzatot, de ez vagy könnyen sikerül, vagy nem. Arra is meg van az esély, hogy bár sikeresen megfordítja a babát, de később ugyanúgy farfekvést vesz fel.

Azonban a szülők valamelyikének farfekvéses születése növelheti annak esélyét, hogy gyermeke is így készül megszületni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!