Valójában él az a tévhit, hogy a meddőség csakis a nők problémája, pedig az, hogy nem születik a várva várt utód, az az esetek 20-30%-ban a férfiakon is múlik.

Hatalmas teher nehezedik azokra a párokra, akik életében feltűnik a meddőség ténye. A legtöbb nő ilyenkor magát hibáztatja azért, hogy nem fogant meg közös gyermekük, és még akkor is így van ez, ha tudják, hogy a férfinál valami gond. Nem szeretnék, ha a lelki teher a férfit nyomná, hiszen az akár kihathat a szexualitásukra és akár az eltávolodásukat is eredményezheti.

A meddőség tehát nem mindig a nőn múlik. Amikor kiderül, hogy a gyermekáldás nehézségekbe ütközik, a nőkre az a jellemző, hogy azonnal a megoldást keresik, hogyan lehetne mégis sikeres a babaprojekt. A férfiak azonban inkább azt szorgalmazzák – még a probléma jelenléte ellenére is -, hogy adjanak maguknak időt és próbálkozzanak a teherbeeséssel. Ha néhány hónap után sem történik meg a fogantatás, akkor hajlandóbbak belemenni a kezelésekbe.

A meddőség ténye azzal sokkalja a párokat, hogy nem egészségesek, nem képesek gyermeket adni a világnak, de talán a férfiak még nehezebben kezelik ezt a helyzetet. Ennek oka az, amelyet már említettünk, hogy a meddőség esetén leginkább a nőről vélik, hogy alkalmatlan a gyermekáldásra. Ha kiderül a férfi meddőség, akkor a legtöbb férfi úgy érzi, hogy elveszítette férfiasságát, férfiúi mivoltát.

A nőkre tehát jellemzőbb, hogy a családalapítási projekt kudarcba fulladása során azonnal magukban keresik a hibát, míg a férfiak igyekeznek azt másban keresni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!