Az, hogy van egy terhes hasad, máris vizsgálat tárgyává tesz, úgy érzed, az egész világ téged figyel. Mindenkinek van véleménye, mindenki el is mondja azt a véleményét, hogy miket kellene enned, milyen ruhákat kellene hordanod, és úgy általában, mit kellene csinálnod. És általában, valaki, valahol, mindig azt gondolja rólad, hogy amit csinálsz, az rossz.

Nekem ez, hogy úgy éreztem magam, mintha a Nagy Testvér figyelné minden lépésemet, kimerítő és frusztráló volt. Ezért hát lázadni kezdtem. A lázadásommal nem ártottam a gyerekeimnek, mert mindegyikük épen és egészségesen jött a világra még úgy is, hogy a külvilág szemében valószínűleg a legrosszabb fajta terhes nők közé tartoztam. Ezzel a nyolc dologgal például biztos, hogy megbotránkoztattam a környezetemet.

1. Ittam kávét
Láttam az orvosomon, mekkorát csalódott bennem, amikor közöltem, hogy kávé nélkül nekem nem élet az élet, úgyhogy terhesen is reggelente bizony ittam egy feketét. Sőt olykor még egy kólát is megengedtem magamnak, ha már nagyon le akart esni a fejem az álmosságtól. Mindezt akár nyilvános helyen is előadtam, rosszalló pillantások kereszttüzében. Mondani nem mertek semmit, de éreztem a felém áradó ítélkezést.

2. Utáltam a terhességről szóló könyveket, cikkeket
Persze, érdekelt, mi zajlik a testemben, de azt a vallásos áhítatot nem bírtam átélni, amit a többi kismama, akikkel a védőnőre várakozva találkoztam és akik lelkesen tárgyalták ki, mit olvastak a terhességről. Általában pontosan tudták, hogy épp melyik héten mi történik odabenn, a teljes világukat kitöltötte az, hogy mi zajlik a méhükben. Én pedig azt éreztem, hogy nekem elég annyit tudnom, hogy minden rendben van a babámmal, mozgolódik, vérkép oké, nem magas a cukrom és a vérnyomásom. Csak éltem az életemet, nem merültem el méhnyakig a terhességben.

3. Kiszálltam a hízás miatti görcsölésből
A védőnőm volt teljesen a megszállottja a kilóknak, én pedig meguntam, hogy folyton meg kell hallgatnom, mennyit szabad hízni terhesség alatt. Nem mintha olyan ütemben híztam volna, ami miatt aggódni kellett volna, a végére normális határon belül maradtam (naná, mert hat hónapig émelyegtem, úgy könnyű nem hízni). Végül megmondtam minden engem mérő szakembernek, hogy mérjenek tőlem amennyit akarnak, de nekem ne mondják meg a végeredményt, mert csak stresszelnek vele.

4. Nem hordtam kismamaruhákat
Kényelmes ruhákban jártam, a terhesség előtti felsőim mind jók voltak rám, csak nyilván feszültek a pocakomon. Nem érdekelt. Nekem túl negédesek voltak a kismamaruhák, nem éreztem, hogy más stílusom kellene hogy legyen csak azért, mert gyereket várok. Úgyhogy én bizony egy Sex Pistols pólóban és Martens bakancsban mentem még szülni is.

5. Kiéltem az édességek iránti vágyamat
Miután elmúlt a hányinger, nem fogtam vissza magam. Mivel vonja a legtöbb ítélkező pillantást magára a kismama (rögtön a dohányzás után)? Azzal, ha nagy halom sütiket eszik nyilvánosan. Esetleg egy egész tábla csokit majszolgatva sétál.

6. Csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy lányom lesz – mind a háromszor
Mindig fiús anyukaként gondoltam magamra, azt hittem, nem tudok mit kezdeni a lányokkal, nem való nekem, hiszen én magam is elég fiús voltam mindig. Meg úgy általában, a fiúkkal mindig sokkal jobban kijöttem. Erre lett három lányom. Szerencsére az első csalódottság után azért mindig helyretettem magam, és maradéktalanul örülök neki, hogy lányaim születtek.

7. Úgy éreztem magam, mintha a magzataim gazdateste lennék
De ez valószínűleg azért volt, mert túl sokszor láttam az Alient. Néha úgy éreztem, hogy az én kis parazitáim minden energiát elszívnak belőlem, megesznek belülről, átveszik a hatalmat a testem fölött. És ha belegondolunk, valóban ez történik, csak sokkal szebb formában bújnak a végén elő, mint az Alienben.

8. Mindent megpróbáltam, hogy beindítsam a szülést
Legalábbis az elsőnél még, amikor nem tudtam előre, hogy császármetszés lesz. A kiírt időpont után egy héttel még meg sem mozdult kifelé a gyermek, úgyhogy én már minden házi praktikát bevetettem, amit csak lehetett az ablakmosástól kezdve a lakás átrendezéséig. Semmi sem használt, két héttel az időpont után döntött úgy, hogy itt az ideje kijönni, de akkor meg kiderült, hogy császárra van szükség, úgyhogy feleslegesen erőlködtem szülésindítással.

Nem voltam példaértékű terhes, de minden gyerekem rendben megérkezett egészségesen, gyönyörűen. Legközelebb, ha látsz egy terhes nőt egy hatalmas tábla csokival, pohár borral vagy feszülős pólóban, amiből kilátszik a hasa, ne pazarold arra az idődet, hogy ítélkezz fölötte. Teljesen felesleges. Mindenki törődjön a saját gyerekével, saját terhességével és saját testével.