Nem jó a motivációd
Miért is akar lefogyni egy anyuka? Azért, mert utálja azt a képet, amit a tükörben lát,szeretne csinosabb lenni, hogy beleférjen a lánykori ruháiba, és a vékonyabb alakjától azt várja, hogy ismét kívánatosabb, vonzóbb lesz a férfiak, különösképpen a férje szemében. Gyakran azt is reméli, hogy ettől majd visszatér a vágy és a szenvedély a kapcsolatába. Talán nagyobb megbecsülést is remél, az önbizalma, sikeressége növekedését. Sajnos nagyon kevesen mondják azt, hogy azért szeretnének fogyni, mert egészségesebb, hosszú életre vágynak.
A rossz hírem az, hogy ezek csak következményei lehetnek egy sikeres fogyókúrának, de a problémáidat nem fogja orvosolni a fogyás. Hiába lesz S-es vagy M-es a méreted, a szemléleted nem fog megváltozni. Nem fogod jobban szeretni, becsülni, tisztelni magadat, és a párkapcsolati problémáid sem oldódnak meg attól, hogy csinosabban fogsz kinézni. Ezeken a problémákon az tud segíteni, ha önismereti munkába kezdesz, ha valahogy ráébredsz, hogy a nőiesség nem csak ruhaméretből áll. Ha az elhízásod mögött álló elfojtott vágyaidat, fel nem vállalt szükségleteidet elkezded felismerni, kommunikálni és megvalósítani, akkor nagyobb önbizalommal vághatsz neki egy fogyókúrának. Ahhoz, hogy tartósan fogyni tudjál, érzelmi síkon is dolgozni kell!
Önismeret hiánya
A túlsúlyos nők nagy része nagyon komoly önbizalomhiányban szenved. Ez a probléma gyerekkorból ered, és magunkkal visszük a párkapcsolatunkba, sőt olyan párt választunk, aki megfelel az aktuális önértékelésünknek. Sajnos nagyon kevés az olyan párkapcsolat, ahol a felek kölcsönösen ki tudják mondani Bridget Jones kedvenc mondatát: „Úgy szeretlek, ahogy vagy”. Az önbizalomhiányból való kilábalás egyik alappillére az önismeret növelése. Ne, ne vágd rá kapásból, hogy te eléggé ismered magad! Valóban ismered a saját igazi szükségleteidet? És képes is vagy ezt megfelelően kinyilvánítani a családod számára, sőt el is éred, hogy ezek a vágyak teljesüljenek? Ha igen a válaszod, nem szükséges tovább olvasnod.
Amíg nagyon pici gyerekkel van otthon az anyuka, egy darabig természetes, hogy a kicsi igényei a legfontosabbak. De ebben a hosszú gondozási időszakban el lehet feledkezni arról, hogy én is létezem, hogy vannak jogos igényeim. Például hogy hetente egyszer legyen egy saját estém, amit azzal töltök, amivel akarom. Ha a pároddal együtt mindketten képesek vagytok megnevezni a saját igényeiteket, és nem kell, hogy a másik találja ki, hogy mire is vágytok, akkor van esélyed arra, hogy nagyobb önbizalmad legyen. Nagyon fontos, hogy meg tudjad nevezni azt, amire valóban szükséged van, és merjed is kérni a teljesítésüket. Ne a párodtól várd, hogy kitalálja, hogy most pihenésre van szükséged, és majd ha hazajön, akkor magától rendet rakjon a gyerekszobában! Szerintem te is tudod, hogy ennek mekkora az esélye. De ha nyíltan megkéred erre, akkor nem kell az egész estét duzzogással tölteni, amiért már megint nem segít semmiben.
Drámaian rossz testkép
Ha valaki kevésbé ismeri önmagát, az önértékelésének fő eleme a testképe lesz, és nagyon sokat foglalkozik majd a külső megjelenésével, ennek változásához fogja kötni a sikereket. Például ettől várja majd, hogy a párja elismerje. Amikor az egyik félnek bizonyítania kell egy kapcsolatban, ott már komoly baj van. Lányok! Felmerült már bennetek, hogy mennyire aránytalan ez az egész? Ti mindent elkövettek, hogy tetszetek a párotoknak, szégyenkeztek a súlyfeleslegetek miatt, de rálegyintetek, ha a férjetek hasán is hurkácskák domborodnak, és elintézitek annyival, hogy az „csak tekintélyt ad egy férfinak”. És a ti pocakotok? Az nem ad nektek tekintélyt? Amit neki engedélyezel, vagy amit ő engedélyez magának, az neked miért nem jár?
Mielőtt újabb fogyókúrába kezdesz, érdemes lenne átgondolnod, hogy milyen fajta elismerésre vágysz. Meghallod-e, ha megdicsérnek? Hogy fogadod a bókokat? Érdemes neked bókolni? Vagy elintézed egy legyintéssel? Te mennyi elismerést adsz a párodnak? Joggal vársz viszonzást? Gondold végig azt is, hogy a tested az evésen kívül hányféle módon tud örömet szerezni neked! Nagyon sokat javít a testképen mindenféle tánc, jóga, mozgásterápia.
Párkapcsolat kiüresedése
Egy baba születése gyakran úgy hat egy párkapcsolatra, mintha egy sziget ékelődne a pár tagjai közé. Eleinte még látják egymást, de aztán fénysebességgel távolodnak egymástól a pár tagjai. A baba gondozása teljesen lefoglalja az anyát, és sokkal kevesebb ideje marad arra, hogy a párkapcsolatával foglalkozzon. Így aztán mire a gyerek egyéves lesz, a pár mindkét tagja észlelni kezdi a kiüresedést. A kicsit molett anyuka a szeretethiányát elkezdi túlevéssel kompenzálni. Ha ehhez még szexuális hiány is társul, a nőben felmerül, a „már nem is kíván, mert dagadt vagyok” gondolata. Sajnos az evési és szexuális vágyaink összefüggésben állnak egymással. Ezért ha elnyomjuk például az evés iránti vágyunkat, csökkenni fog a libidónk is. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sok nő a szülés után nem szívesen enged a férje közeledésének, mert nem akarja, hogy a párja meglássa a „még nem tökéletes” alakját. Pedig a férfiak számára a szexualitásukat jól megélő, testüket jól ismerő és szerető nők a vonzók, a nő felszabadult örömképessége kelti fel a vágyaikat. Ám ha otthon egy görcsös, testét bő leplekbe takargató nő várja őt, aki folyamatosan hárít, akkor ne csodálkozzunk, ha elmegy a kedve az egésztől. A nő pedig ilyenkor általában egy kis édességgel vigasztalja magát.
A megoldás az lenne, ha a pár rászánná magát arra, hogy ismét minőségi időt töltsenek együtt – szigorúan gyerek nélkül. Minőségi időnek az számít, amikor lehetőségük nyílik a beszélgetésre, egymás vágyainak, céljainak, gondolatainak a megismerésére. A tévénézés, monitor bámulása, a telefon nyomkodása nem számít minőségi időnek!
Az időbeosztás
A gyerekkel otthon lévő anyukák egyik legnagyobb problémája, hogy az idő valósággal kifolyik a kezükből. Azt élik meg, hogy nem ők osztják be a napirendjüket, mindent a gyerek szempontjainak rendelnek alá. Elvész az irányításuk még a saját étkezésük felett is. Akkor és ott kapnak be pár falatot, amikor erre ráérnek. Ezekben a hónapokban az irányítás valóban kicsúszik a kezük közül, a szoptatós időszak végeztével pedig nagyon nehéz ezt a kontrollt visszaszerezni. Ebben az őrült hajszoltságban egyáltalán nem marad idejük arra, hogy magukkal, a saját szükségleteikkel törődjenek. Egy ilyen helyzetben fogyókúrába kezdeni kész öngyilkosság, biztos kudarc, és tovább rombolja az amúgy is ingatag önbizalmat.
A helyzetet azzal lehet javítani, ha keresünk magunknak egy „hagyj békén sarkot”, és megbeszéljük a család tagjaival, hogy amikor a mami ide elvonul egy fél órára, akkor nincsen kakaó, nincs kivasalt ing, akkor mamit békén kell hagyni. Ha lassanként visszanyerjük a saját időnk feletti kontrollunkat, akkor tudjuk csak megfelelő módon kontrollálni a saját étkezésünket és mozgásunkat is.
Remélem, sikerült meggyőznöm arról, hogy nem az akaraterőddel és a kitartásoddal van probléma. Az önbecsülés és a karcsúság sajnos nem úgy aránylik egymáshoz, ahogy eddig gondoltad. Nem akkor fogod visszanyerni az önbecsülésedet, ha lefogysz, hanem akkor sikerül tartósan elérned az ideális alakot, amikor az önbecsülésedet visszanyered.
