Sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy egészen másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt elterveztük. A családalapítási gondolat után is történhet ez. Már maga a babaprojekt is lehet hosszas és nehézségekkel teli út.

Amikor végre megfogan a magzat, akkor megint csak játszunk a gondolattal, hogy milyen majd az élet egy babával. Dédelgetjük, gondozzuk, szeretgetjük. Alig várjuk, hogy a kezünkbe vehessük.

De mi van akkor, ha a szülés után nem érzi az anya azt a végtelen szeretetet, amelyről mások annyiszor beszélnek? Ő nem szereti a babáját és soha nem is fogja?

A születés utáni percekben az anya mellkasára helyezik az újszülöttet, hogy a bőrkontaktus révén is segítsék a kötődés kialakulását. De mivel mindannyian mások vagyunk, így nem biztos, hogy azonnal „beleszeret” a mama a babába. Azonban nem kell emiatt aggódni.

Egy szülés hatalmas változás mindenki életében. Hormonok szabadulnak fel és az új helyzet mentálisan is megterhelő lehet. Van, akinek idő szükséges ahhoz, hogy megszeresse a babáját. Persze vannak olyan szerzett traumák, amelyek miatt nehezebben alakul ki mindez: nehéz gyermekkor, gyermekkori bántalmazás, a pozitív szülői minta, mentális betegségek, vetélés, gyermekhalál.

A minél több bőrkontaktus, a simogatás, ölelgetés, a masszázs, a babához való beszéd mind segíti a kötődés kialakulását. Ha nem érzi valaki azonnal a nagy „bummot”, akkor se essen kétségbe.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!