Amikor a kislányom már javában óvodába járt, egyik nap találkozunk egykori bölcsis csoporttársával és az anyukájával. Mi, szülők leálltunk beszélgetni. Kérdezgettük egymást a másik életéről, gyerkőceik óvodás élményéről. Amikor elváltunk egymástól, a kislányom meglepetten kérdezte, hogy ki volt az a kisgyerek? Csak két éve volt annak, hogy együtt töltöttek minden hétköznapot és ő nem tudja felidézni, hogy ki is ő?

És igen, így működik ez. A bölcsis csoporttársaim közül azok nevét nem is tudom, akik aztán óvodában és iskolában nem maradtak a közelemben. Ha mégis tudtam a nevüket, ismertem őket, az egyéb oknak köszönhető. Néhányukat mintha törtölt volna az elmém az agyamból. De ugyanígy bölcsis emlékeket is, pedig én már 5 hónaposan bölcsis voltam.

Az én legkorábbi emlékem mégis a bölcsődéhez köthető. Az a kép él bennem, ahogy pelenkásan mászok fel az akkori méretemhez képest hatalmasnak tűnő matracra, hogy megkaphassam a műanyag pohárba töltött ivólevemet. Körülbelül egyéves voltam akkor. Mások azonban legkorábban 2-3 éves történéseket tudnak felidézni.

A babák és a 2 éves kor előtti gyerekek nem is emlékeznek? Természetesen ez nincs így, hiszen már az anyaméhben is számos új dolgot tanulunk: hangok, ízek, fények. A születésünket azonban elfelejtjük, pedig nagyon jelentős esemény.

Ezzel mindenki így van és ezt gyermekkori amnéziának is neveznek. Körülbelül a féléves babák már képesek felidézni előző napi eseményeket. Ez azt jelenti, hogy minden azelőtti emléket elfelejtenek a babák?

Igen, és erre valószínűleg az a magyarázat, hogy az agy memóriáért felelős része még fejletlen. Ugyanakkor az emlékezéshez öntudatra is szükség van, amivel egy pici baba még nem rendelkezik. Ahhoz érnie kell.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!