Az élet rendje, hogy gyermekeinket egészséges felnőttekké neveljük. Életük első éveiben hatalmas változásokat, fejlődést produkálnak csemetéink és ennek olyan jó részese lenni. A szinte öntudatlan és csak ágyban fekvő kisbabából hogyan válik egyre élénkebb, érdeklődőbb és aktívabb kisbaba, majd kisgyermek.

Személyiségfejlődésükben is van egy pont, amikor felfedezik, hogy ők önálló lények. Egészen addig nem igazán tudják megkülönböztetni, hogy ők hol érnek véget és hol kezdődik az anyukájuk.

A kisbabák esetében a függetlenedés időigényes folyamat. Hónapokba telik, amíg egy kisbaba rádöbben arra, hogy az anyától különálló lény. Pontosan ez adja számukra a szeparációs szorongás érzését is akkor, ha idegenek között vannak. Később, kamaszként pedig ezt a függetlenséget akarják minél inkább érvényesíteni.

Ahogy válnak egyre okosabbá, azzal együtt az önállósodás igénye is aktívabb. Ez pedig sokszár járhat dacos viselkedéssel, olykor akár dühkitörésbe is torkollhat. Ebben az idegölő helyzetben a dorgálás, a büntetés nem megoldás. Azaz csak olaj lehet a tűzre. Ilyen esetben próbáljunk meg felkínálni számukra választási lehetőséget. Ez kompromisszum mindenki számára.

A hiszti, a dac, a düh mind-mind a személyiségformálódást rejtik magukba. A felnőttektől arra érkező válaszokkal tanulják meg, hogyan viselkedjenek.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!