Még keveset tudnak a világ dolgairól, hisz eleve kevés ideje vannak még a világon a kisbabák. Folyamatosan fejlődnek, tanulnak, tapasztalnak.

Habár számos tevékenységnek még a fizikai és értelmi fejlődés is korlátokat szab, de a maguk módján kommunikálnak. Ez eleinte a sírásra korlátozódik, de viszonylag korán elkezdenek gagyogni is. Később ez már visítozássá, babanyelvű beszéddé alakul még mielőtt megértenénk őket, hogy mit is szeretnének mondani.

Ha igazán ráhangolódnunk a kisbabánkra, már a sírásból, hangokból is tudni fogjuk, hogy mit szeretnének, mi a probléma. Rosszabb esetben addig próbálkozunk, amíg meg nem oldjuk a rejtvényt.

A kicsik nemcsak a körülöttük lévő személyekkel igyekeznek interakcióba lépni. A kezükben vagy a közelükben lévő játékokhoz is gagyoghatnak. Ilyenkor mosolyoghatunk, hiszen azt gondoljuk, hogy a csöppség nem tudja, hogy az a játék nem élő.

Csakhogy ez nem így van. Kutatásokkal bizonyították, hogy a kisbabák meg tudják különböztetni az élő személyeket az élettelen tárgyaktól. Sőt az újszülöttek leginkább azokra az alakokra figyelnek a leginkább, amelyek az ember alakjához hasonlítanak.

Az azonban biztos, hogy a kommunikációban az arcnak nagy szerepe van. Arról dönti el, hogy élő személlyel van dolga, vagy sem. Az olyan játékokhoz intézett bababeszéd, amelyeknek arcuk van, nem ritka. Még inkább igaz ez azokra a darabokra, amelynek látványa is emberi megjelenésű. Viszont építőkockához, kisautóhoz intézett beszéd ritkább. Később pedig az arcon kívül már a mozgás is segít abban, hogy megállapítsák a kicsik, hogy melyik az élő és melyik nem az.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!