Sok mindent igyekszünk megtenni annak érdekében, hogy ideális körülményeket teremtsünk kis gyermekünknek annak érdekében, hogy álma és a saját álmunk is nyugodt legyen. Szülőként talán nekünk is javasolták az orvosok, a védőnők és a tapasztaltabbak azt, hogy ha a babát letettük aludni, de nem tud azonnal elaludni és nyűgösködik, akkor hagyjuk így. Azaz hagyjuk sírni. Egy kis sírás nem árt, legfeljebb abban fárad el a kicsi és édesebb lesz az alvás.

Azok a szakemberek, akik a kötődéssel foglalkoznak pedig azt mondják, hogy ha hagyjuk a babát nyűgösködni, akkor a sírásra nem érkezik válasz, így az igényeinek mondunk ellent.

Mi történik?

Vajon egy nem alvó baba, aki sír, az valóban megunja a sírást vagy elfárad benne és azért alszik el, esetleg megtanulja saját magát elaltatni?

A szakértők szerint a kicsi a sírással szeretné kifejezni, hogy neki nem jó valami. A szülő hiába akarja, hogy aludjon a baba, ő valamiért nem tud. Egy darabig mg sír, ám ha arra nem érkezik válasz, úgy a reményvesztettség miatt abbahagyja a sírást is. Egy ősi funkció kapcsol be a babákban. Mivel a sírással nem érte el azt, amit szeretett volna, így a csendben maradás mellett marad, mert ez a túléléshez fontos. A természetben ugyanis magunkra vonná a ragadozók figyelmét. Amikor a szülő magára hagyja a síró csecsemőjét, akkor nem az alvásra tanítja meg, hanem a védelmi mechanizmust építi ki benne. De ha magára hagyjuk a síró babát, akkor csak megerősítjük benne a félelmet, a kiszolgáltatottság érzését.

A sok sírás pszichésen minden bizonnyal kárt okoz a gyermek lelkében és ezt egyik szülő sem szeretné. A kötődés megerősítése érdekében adjuk meg a babának azt, amire szüksége van, a közelségünket. Had érezze magát biztonságban.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!