Szülőként talán te magad is hallhattad az idősebb korosztály tagjaitól, hogy néha hagyni kell kicsit sírni a babádat, mert így később tudatosan ugráltatni fog az elkényeztetett kicsi.

Nagyszülőként pedig megint másképp gondolkodunk. Lehet, hogy mondunk olyat gyermekünknek, hogy ne kapja fel állandóan a kisbabát minden egyes neszre, de mi magunk legszívesebben ezt tennénk.

A babák sírással jelzik mindenféle igényüket, hiszen repertoárjukban még csak ez szerepel. Az anya reagál a hangra és gondoskodik kisbabájáról. Ez olyan ősi ösztön, amelyet el lehet nyomni, de rossz érzést kelt a szülőben. Ha nem foglalkoznak a síró pici babával az anyukák, csak azért sem reagálnak a baba hangjára, akkor pedig azért aggódnak, hogy nem jó szülők.

Semmi szükség arra, hogy az édesanya szembe menjen saját ösztöneivel és érzéseivel, ugyanis a fél évesnél fiatalabb kisbabákat nem lehet elkényeztetni. Sőt, szeretgetni, ölelgetni, dédelgetni szükséges az egyéb gondozási feladatokon kívül, hiszen ez a kötődés megerősítését szolgálja, valamit a kicsi későbbi viselkedését is befolyásolhatja.

A nem olyan rég világra jött kisbabáknak elég trauma a születés és a tágas, világos hely megszokása. Szüksége van a biztonságra, amelyet leginkább édesanyjától kaphatja meg. A bőrkontaktus, az igény szerinti dédelgetés hozzájárul a magasabb EQ és IQ-hoz.

Később, a baba érésével tudata is fejlődik, és nemcsak egyre inkább felfedezi a világot, de már jobban reagál a környezetében található és történő dolgokra. Ha ebben a korszakban úgy adódik, hogy az anyuka nem tud minden pillanatban babája mellett lenni és felkapni, nem történik semmi probléma.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!