A hozzátáplálás kezdetét legkorábban is 4 hónapos korra teszik a szakértők – például a tápszeres babák esetében –, de a legtöbben ma már azt vallják, hogy nem jó ilyen korán elkezdeni a dolgot, mert a szilárd táplálék emésztésével egy sor igen értékes anyag nem tud kellően felszívódni a baba szervezetében az anyatejből. Ideális esetben leghamarabb félévesen próbálkozzunk meg az első szilárd ételekkel, és még ezután újabb fél évig, vagyis tizenkét hónapos korig hagyjuk meg fokozatosan csökkenő mennyiségben az étrendben az anyatejet is. Valójában azonban egy biztos szabály van csak: figyeljük a babát, és az ő igényei szerint kezdjünk bele a hozzátáplálásba.

Figyeld a jeleket

Féléves kor körül a legtöbb kisgyerek elkezd különféle jeleket mutatni, amik arra utalnak, hogy az anyatej mellett már szívesen megkóstolna egyéb ételeket is. Mindenképpen várjuk ki, amíg ezek a jelek feltűnnek, mert ha hamarabb vágnánk bele a hozzátáplálásba, az sok szempontból ártana a gyermek egészségének és az étkezési szokásai alakulásának – például nagyobb eséllyel lesz rossz evő, válogatós és finnyás a gyermek, de kialakulhat ételallergia vagy a hízásra való hajlam is, ráadásul a szervezete nem jut kellő mennyiségben hozzá egy sor fontos ásványi anyaghoz és vitaminhoz, ami az anyatejben megtalálható. A baba jó eséllyel készen áll már a hozzátáplálás megkezdésére, ha

– ha megszűnik a nyelv-kilökőreflexe;

– növekszik a szopásigényének a gyakorisága az addigihoz képest, vagy ha tartósan stagnál vagy csökken a súlya;

– stabilan ül és megtartja a fejét;

– képes a kezeit, szemeit és száját összehangolni, önállóan ránézni az ételekre, felcsipegetni és a szájába rakni őket;

– le tudja nyelni az ételeket (ha nem áll készen még, akkor visszalökik a nyelvükkel az ételt);

– ha a fejét gyakran fordítja az étel irányába, ami mi eszünk, és kinyújtja felé a kezét.