Sapka mindig kell
A puha, sok rétegű alsó öltözet mellett a külső „védőruha” a másik kritikus pont: az egészen piciknél fontos, hogy ez jól szellőző, de vízhatlan, széltől is védő anyagból készüljön. Az ideális ebből a szempontból a kapucnis, becipzározható kezeslábas. (A legkisebbeknek mindig tegyünk a fejére fülvédős sapkát még a kapucni alá is, mert a fejen keresztül adják le a legtöbb hőt, így ha az nem védett, könnyen meghűlhetnek.) Nagyobb gyerekeknél fél éves kor felett egy kantáros nadrág és hozzá tartozó kabát is megteszi – az ilyen korú gyerekeket már öltöztethetjük úgy, hogy megnézzük, nekünk melegünk van-e egy vastag kabátban és nadrágba: ha igen, akkor valószínűleg a gyerekeknek is az lesz, és elegendő neki is egy vékonyabb öltözet. Sapkát és kesztyűt azonban mindig adjunk a gyerekre – ez utóbbit időnkét leveheti, de a sapkát mindig tartsa a fején.

Hidegből melegbe és vissza
Ha a séta során fűtött helyiségbe lépünk – például vásárolni megyünk a gyerekkel, és betérünk egy jó meleg üzletbe – azonnal „csomagoljuk ki” a kicsit: vegyük le róla a kezeslábast, a kesztyűt és a sapkát is, és csak a kilépés előtti pillanatokban öltöztessük vissza.

Ha tudni szeretnénk, hogy komfortosan érzi-e magát a gyermekünk és nincs-e túlmelegedve vagy éppen kihűlve, tapintással ellenőrizhetjük a testhőmérsékletét: ilyenkor azonban ne a kezét fogjuk meg, hanem tarkóját vagy a mellkasánál tapintsuk ki. A kipirult arc, a verejtékezés, a csapzott haj, a melegkiütés, a szapora légzés, a nyugtalanság túlhevülésre utal. Ne bízzunk túlságosan a gyerekek visszajelzésében – szerencsés esetben a kisbabák sírással jelzik, ha melegük van, vagy fáznak, de előfordul, hogy a túlhevülés miatt a baba mély álomba merül, ami veszélyes lehet.