Mire észbe kapunk, már figyel a babánk, de annyira, hogy észreveszi, ha kimész a szobából. Később ez odáig is eljut, hogy ha nem lát téged, akkor bizony a jó kedvből is sírás lesz. Sőt lesznek olyan helyzetek, amikor valakire rá kell bíznod a kicsidet és a távozáskor hangos és vigasztalhatatlan sírásba kezd. Aztán lehet, hogy ez a sírás csak addig fog tartani, amíg el nem tudja valaki terelni a figyelmét, de ez bizony a szeparációs szorongás.

A szeparációs szorongást hajlamosak vagyunk a bölcsődébe, óvodába járás beilleszkedési fázisához kötni, azonban ez a viselkedés már a 4-5 hónapos babák esetében is jelentkezhet. A kicsit még idősebb csöppségek, úgy 8 hónaposan már megkülönböztetik a hozzá közel álló személyeket az idegenektől. Anyaként rossz megélni, hogy a kisbabád amiatt sír, mert nem vagy vele, de eleve nem lehetünk minden pillanatban gyermekünk mellett, és ha minden tervünket felrúgunk azért, mert a kicsi sír, mert nem lát minket, az nem életszerű. Hamar meg fog nyugodni, ha segítünk neki: ilyen az, ha nem fordulunk vissza minden sírás elhangzásakor. Ez egyfajta trenírozás. Ugyanakkor jól kell időzíteni az elmenetelt is, azaz el lehet a kicsi figyelmét terelni és észrevétlenül megtörténhet a kiosonás. Egy-egy távolodás során ne történjen meg az, hogy síráskor azonnal visszafordulunk, nyakunkba vesszük, mert csak nehezítjük az elválást. Inkább következetesek öleljük meg, adjunk egy nagy puszit neki és mondjuk, hogy nemsoká jövünk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!