Ha csak abba gondolok bele, hogy amikor még én voltam kisbaba, akkor az volt a tendencia, hogy a kicsiket hagyták sírni, mert azzal is erősödik a tüdő. Vagy a babapopsi ápolását a hintőporral történő beszórás jelentette.

Ezek cseppet sem meredek gyermekgondozási elvek, de tágra nyílt a pupillám, amikor egy ismerősöm azt mondta, hogy a nagyszüleitől pálinkába áztatott kenyeret kapott és láss csodát, az egész éjszakát végig aludta az éjszakát.

A babák ápolása ösztönös, valamint szájról szájra terjed és az idősebb generációtól fogadott tanácsok segítenek. Ha azonban semmit sem módosítanánk azon, ahogy a mi szüleink gondoskodtak rólunk, akkor lehet, hogy anyatej híján tehéntejjel etetnénk a babánkat és akár már 1 hónaposan hozzátáplálnánk.

Nem olyan rég még ismeretlen volt az eldobható, egyszer használatos pelenka. Helyette a textilpelus jelentette a megoldást, amit minden használat után fertőtleníteni, mosni kellett.

A baba elkapatása, anyássá válását segítő szülői viselkedés az, ha a síró babát azonnal felvesszük. Éppen ezért korábban hagyták sírni a babát a tüdő erősödése miatt is, no meg az elkapatás elkerülése érdekében is. Ma már ez nem állja meg a helyét. Egy baba okkal sír. Csak így tudja kifejezni azt, hogy valami baja van. Ezért, ha minden igény kielégítése ellenére is csak bömböl a kicsi, akkor lehet, hogy csak a közelségünkre vágyik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!