Még a gyermekvállalás előtt is sejthetjük, szűkebb és tágabb környezetünkben is láthatjuk, hogy ha szülővé válunk, mennyire meg fog változni az életünk. Igen, nem tudunk annyit és úgy kimozdulni, mint azelőtt, gyermektelenként. Ez azonban édes teherré válik. Sőt, ha másképp közelítjük meg, akkor szülővé válni azt is jelenti, hogy számos új dologgal találkozhatunk és ezáltal új készségeket fejlesztünk ki, amelyet máshol is érvényesíthetünk.

Kisbabás szülőként megtanuljuk, hogy mi a türelem és kitartás. Az éjszakákon át síró, nyugtalan baba ringatása, nyugtatgatása olyan türelmet kényszerít ránk, amelyet azelőtt sosem tapasztaltuk. Talán nem azonnal alakul ez ki, de hamar rájövünk arra, hogy ha idegeskedünk, azzal csak ártunk, mert gyerkőcünk is átveszi ezt a rezgést és nehezítjük a helyzetet.

Empátiás készségünk is erősödik. Saját csemetéink mellett más gyerekek és szüleik viselkedését is érteni fogjuk.

Rutinosabban kezeljük a konfliktusokat és egyre módszeresebben oldjuk a feszültséget.

Megtanuljuk rangsorolni a teendőinket. Bizonyos tevékenységek elsőbbséget élveznek, és persze a főszerepben a kicsi lesz. Hozzá igazítunk minden mást. Amikor pedig lehetőségünk van, akkor sokkal hatékonyabban igyekszünk helyt állni szülőként és háztartást vezetőként is.