Amíg nincs tapasztalat, addig maradnak a gondolatok. Aztán megszületnek a gyerekek és a még éppen csak totyogó, beszélni is alig tudó gyermekünk a képünkbe vágja valamiért, hogy „nem szeretlek!” Ha ez fáj, mit fogunk érezni, amikor a kamaszunk azt mondja, hogy egyenesen „utál”?

Kemény szavak ezek, főleg egy pelenkás szájából, azonban az ilyen kijelentések abból fakadnak, ha a szülők valamit megtiltanak, valamire nemet mondanak, nem engednek. Merő frusztráció, amely így fejeződik ki. A legrosszabb szülői reakció az lehet, ha pontosan így ragálunk ezekre a látszólag velőig ható szavakra. A legjobb reakció az, ha erre sehogyan sem reagálunk, ugyanis, ha a gyerekek meglátják, érzik rajtunk, hogy ezekkel a szavakkal mit váltanak ki belőlünk, azt máskor is alkalmazni fogják.

Amíg a kicsik a szavak súlyát még nem érzékelik reálisan, addig a kamaszok már nagyon is tisztában vannak azzal, és azért is használják, hogy revansot vegyenek rajtunk. Ha valamit szülőként nem engedünk meg, akkor az „utállak!” lehet rá a reakció. Ilyenkor ne próbáljuk megnyugtatni, kicsikarni belőlük azt, hogy bocsánatot kérjenek. Hagyjuk a tininek időt és próbáljátok később megbeszélni a történteket.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!