Habár meg vagyunk győződve arról, hogy a gyerkőcünknél szebb és okosabb nincs (és ez teljesen helyénvaló érzés), attól még az élet folyton rámutat arra, hogy bizony ez nem igaz. Ezzel azonban semmi gond sincs, hiszen elegendő belegondolni csak abba, hogy felnőttként mennyi mindenben képesek vagyunk hibázni.

Miért várnánk el a gyerekektől, hogy mindig és minden helyzetben tökéletesen viselkedjenek, cselekedjenek? Erre már csak azért sem képesek, mert még csak most tanulgatják a szabályokat.

Bármennyire okos, szorgalmas, jó képességű is a gyerkőcünk, nem lehet mindenben első. Ezt el kell fogadnia a gyermekünknek is. Meg kell arra tanítani, hogy az életben bizony a legjobban kidolgozott terv ellenére sem sikerül minden.

Jobb életet szeretnénk a gyermekeinknek biztosítani, mint amelyben nekünk volt részünk, ám ez közel nem biztos, hogy az utódok igényével megegyezik.

A siker egy furcsa dolog. Olykor szinte magától értető módon jön, máskor azért nagyon meg kell dolgozni és még akkor sem biztos, hogy valamilyen eredményt el tudunk érni. Így van ez a gyerkőceink életében is. Szeretnénk, hogy sikeressé váljon, de lehet, ő inkább a boldogságot fogja választani.

A legjobb neveltetést szeretnénk gyermekeinknek átadni, és ha ez sikerül is, akkor is érheti őket bánat, bosszúság, amelyre olykor heves és dühös viselkedés a reakció. Ez is helyénvaló, hiszen ez a felnőttekkel is megesik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!