Egy családban mindenkinek megvan a maga feladata és szerepe. Régebben egyértelműen az apa volt csak a kenyérkereső és a gyerekek gondozása, nevelése szinte csak az anyára volt bízva. Mára már az édesanyák kenyérkeresők is, ahogy az apák is kiveszik a részüket az óvodába járásból, a pelenkacseréből, a gondozásból, az éjszakai kelésből. Ez a közös gyerekekkel való foglalkozás hosszú távon a gyerekek számára is nagyon jó, de még a párkapcsolatot minőségére is kihatással van.

A gyerekek élete akkor kiegyensúlyozott, ha a szülők egymással kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek. A gyermekvállalás azonban az addig jól működő kapcsolatokat is megváltoztatja. A pici baba körül kezd forogni a világ és ez így is van jól. Az első időkben ez akár azt is jelentheti, hogy a szülők külön alszanak, hogy az anya éjszakai mozgásával ne zavarja az apa nyugalmát. Ám észrevétlenül is egyre inkább eltávolodnak egymástól. Az édesanyák tényleg minden idegszálukkal a babára hangolódnak, de az apáknak megmarad a pénzkeresés feladata. Az anyukák jelentős része ebben az első időszakban folyamatos alváshiánnyal küzd még akkor is, ha nagyon ügyes, nem hasfájós babával áldotta meg a sors. Az éjszakai felkelés akkor is az életük részévé válik jó ideig, így nem csoda, ha kissé szétszórttá, feledékennyé válnak. Téves feltételezés, hogy mindezt a változást csak az anyák érzik. Mindez kihatással van az apára is. Az ők alvásuk is másabb, hiszen hiába megy az anya gondozni a babáját, a sírásra, a neszre felébredhet. Ezenkívül gyermekének látványa az agyban hormonális változásokat is beindít és egyre jobban kötődik saját gyerkőcéhez. Ha pedig a baba körüli teendőket az anya és az apa együtt végzik, azáltal  kapcsolatuk is fejlődik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!