SNI – sajátos nevelési igényű. Igen, a gyermek. Nem beteg, de a „normál” társai között sokkal nagyobb kihívás az ilyen gyerekek számára a tanulás. Nem azért, mert butuskák, mert a teremtő számukra nem adott annyi észt, mint „normál” társaiknak. Általában kimagasló, vagy az átlagosnál magasabb értelmi intelligenciával rendelkező gyerekek szenvednek az SNI-s bélyeggel. Nem szenvednének ők maguktól, hiszen cserfes, okos gyerekekről lehet szó. A szenvedés oka mégis jelen van a gyermek életében, és általa a család életében is. Az SNI-s gyerekek ugyanis nehezebben boldogulnak az iskolai tanulmányok elsajátításában. Legyen szó diszgráfiáról, diszlexiáról, diszkalkuliáról, figyelemzavarról, hiperaktivitásról, ezek a gyerekek a magas intelligenciájuk ellenére is megküzdenek az iskolai mindennapokkal.

A tanárok, szülők, szakemberek együttes munkája során születhet meg a diagnózis arról, hogy miért veszi a gyermek olyan nehezen az akadályokat. Bármi is legyen a probléma, egyéni haladási tempó, hosszabbított idő, tantárgyi felmentés, szemléltető és segédeszközök használat, fejlesztő- vagy gyógypedagógus heti rendszeres segítség mind a palettán lehet, hogy így támogassák az SNI-s diákot.

Egy olyan gyerkőcöt, aki pontosan ugyanolyan, mint társai, ép és egészséges, csupán részképesség zavara miatt egy-egy tantárgyban (esetleg többen) lassabban, nehezebben halad, egyre nagyobb lehet a lemaradás. Felső tagozatra már-már behozhatatlanná válhat, és sok szülő elkeseredetté válik. Okos, értelmes gyermekük nem tudja megállni a helyét az iskolában, és nem az értelmi képességei miatt. Az SNI-s gyerekek az oktatási rendszer bekebelezettjei. Mint a vadonban. Az erősebb nyer? Csakhogy ezek a gyerekek, akik normál iskolába járva az SNI kategóriába tartoznak, nagyon is erősek, csak meg kell találni azt, hogy miben. Már, ha marad még a családban, a gyermekben annyi önbizalom, erő, kitartás, hogy elhiggyék, nem defekt az, amivel együtt él a gyerkőc.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!