Minden kornak megvan a maga nehézsége és szépsége. Várjuk a pillanatot, hogy megszülessenek. Erre van időnk felkészülni, de amikor már a világra jött a baba, napról napra rácsodálkozunk, mennyi újat mutat. A megfordulás után jöhet a mászás, a felállás, a járás, a beszéd, és még lehetne sorolni.

Alig várjuk azt az időszakot, hogy a gyerekek végre megszólaljanak. Sőt, értelmes szavakkal ki tudják magukat fejezni. Ez azonban óhatatlanul magával vonja a már említett „De miért?” végeláthatatlan kérdéssorozatot. A „Miért?”-korszak eleinte édes, hiszen a mindenre nyitott és kíváncsi gyermek így ismerheti meg a világot, de egy idő után talán már elfogynak a válaszok a kérdésekre.

Kimerítő és olykor (tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be, hogy) kiborító a sok kérdés, de nem azért teszik fel a gyerekek, hogy szüleiket kiborítsák. A család az elsődleges nevelő közeg, így egyértelmű, hogy kérdésiket a hozzájuk legközelebb állóktól kérdezik meg, de a leghitelesebb választ is keresik kérdéseikre.

A kicsik meg akarják ismerni a környezetüket, és mindenre nyitottak. A kérdésekkel a tudásvágyukat akarják kihasználni. A minél több kérdés a minél pontosabb választ garantálja számukra.

Jól kérdezni még felnőttként sem egyszerű, egy kicsi gyereknek még nagyobb gondot okoz ez. A „De miért?” egyszerű, amelyre a válasz is hasonló lehet, és nem biztos, hogy mindent meg is ért így, ezért jöhet a következő „De miért?”.

Fárasztó munkanap után kimerítő lehet tovább csiszolni az elménket, de mindig gondoljunk bele abba, hogy ezzel magabiztos, jól informált, a világra nyitott felnőtté nevelhetjük gyermekeinket.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!