Gyermekkorunkból maradhattak olyan emlékek, amikor olyan személlyel találkoztunk, aki nem túl sokáig kötötte le a figyelmünket, vagy éppen idegenkedtünk tőle valami miatt. Mit tesz ilyen helyzetben egy gyerkőc? Hátat fordít az idegennek, rá sem néz, vagy félénken elveszi róla a tekintetét és csak olykor pillant rá. „De szégyenlős! Ne, legyél ilyen kis szégyenlős! Ezt szokták megkapni a gyerekek és a szüleik is az idegenektől.

Életkori sajátosságnak is vehető a szégyenlősség, de azt kevesen tudják, hogy a már néhány hónapos babánál is fellelhetők a szégyenlősség jelei.

Semelyik szülő nem úgy neveli a gyermekét, hogy minél félénkebb és szégyenlősebb legyen. A cél természetesen az, hogy minél határozottabb és talpraesettebbé váljon, hogy felnőtt korában minél jobban megállhassák a helyüket.

A babák között vannak olyan érzékenyek, akik már baba korukban sokkal érzékenyebben reagálnak a környezet történéseire. A napi rutinban való kis változásra is rosszul reagálhatnak.

A szégyenlősség függ a személyiségtől, de arra a környezet is hatással van.

A legtöbb szülő múló állapotként tekint arra, ha gyermekénél a szégyenlősség jelentkezik. A legtöbb esetben elég néhány perc ahhoz, hogy a gyerek megszokja a környezetet és annak megfelelően reagáljon a környezetére. Vannak gyerkőcök, akiknek az új közegben való megmutatkozás egyáltalán nem jelent nehézséget, másoknak pedig nagyobb kihívást jelent.

Egyes esetekben ölthet olyan méretet a szégyellőség, hogy okot adhat az aggodalomra a szülők részéről, ez azonban ritka eset. Sokkal inkább arról van szó, hogy a szégyenlősebb gyerekek számára a feloldódáshoz, a közeghez való alkalmazkodásra több idő szükséges.

Abban az esetben, ha már a szülő is aggódik gyermeke extrém méretű szégyenlőssége miatt, érdemes szakembert felkeresni, mert később akár szorongássá is nőhet a szégyenlősség.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!