Jump to content

Egyformán szeretni lehet?

2019. 10. 10. 19:00

A család idilljét a legtöbb pár több gyerkőccel képzeli el. A párok legtöbbje legalább két gyerkőccel képzeli el az életét.

Hallhattunk már a környezetünkben olyan egygyermekes anyukákat beszélni egy újabb gyermek vállalásáról, hogy félve terveztek másik babát azért, mert attól féltek, hogy a másik gyerkőcöt nem tudják majd úgy szeretni, mint az elsőszülöttet. Ez persze a legtöbb esetben csak beképzelt félelem, és amikor megfogan a testvér, majd megszületik, ugyanazt a szerelmet érzik, mint a másik gyerkőc esetében.

A testvérek hiába testvérek, nagyon nagy különbségek lehetnek köztük mind kinézetben, mind habitusban. Még, ha nem is vallja be magának mindenki, de a legtöbben érezték már úgy magukban, hogy valamelyik gyerkőce sokkal közelebb áll hozzá személyisége miatt. Ezzel a gondolattal több anya küzd, és elfojtja magában, hiszen bűnként éli meg, hogy egyik gyermeke kivételezettebb, mint a másik. Azaz igyekszik nem kimutatni azt, hogy egyik gyerkőcét jobban kedveli, mint a másikat.

Éppen ez a szép az emberiségben, hogy olyan sokfélék vagyunk. Hiába édes testvérekről van szó, nagy különbségek lehetnek köztük, és a szülők igyekeznek nem kimutatni, de kimondatlanul is lehet kedvencük. Nem éreztetik a másik gyerkőccel semmit, és az sem feltétlenül igaz, hogy az egyik gyermeket jobban szeretik. Sokkal inkább helyes megfogalmazás az, hogy máshogy és másért szerethetjük a gyermekeinket.

Két gyermeket nem lehet egyformán szeretni, már csak azért sem, mert személyiségükben sem ugyanazok. Ezt el kell fogadni, de minden gyerkőchöz meg lehet találni az utat. Az, természetesen máshová tartozik, hogy egyformán igyekszünk számukra megteremteni mindent.

Aki testvérek között nőtt fel, talán saját gyermekkorából is emlékszik olyan esetekre, amikor számára egyértelművé vált, hogy valamelyik szülője őt kevésbé vagy jobban kedvelte a testvéreinél. Ezek nyomot hagynak felnőtt korunkban is. Természetesen negatív tapasztalás az, hogy valaki azt érezte gyermekként, hogy egyik vagy másik szülője őt kevésbé szerette, nem kapott annyi elismerést vagy figyelmet, mint testvére. Maradhat ez mély sebként bennünk, azonban ezek a tapasztalások akár a megerősödésünkhöz, a személyiségfejlődésünkhöz járulhatnak hozzá.

Sok, második babáját váró szülő tart attól, hogy elsőszülött gyermekükre kevesebb idő fog maradni. Minden csak szervezés kérdése, és a nagyobb gyermeket be lehet vonni a kicsi körüli tevékenységekbe, így senki sem sérül.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: babasolda.co.hu)