Jump to content

Néhány perc könnyedség kijár

2019. 07. 18. 19:00

Mára könnyedek leszünk, és vicceket hoztunk, amelyeknek főszereplői a kisbabák. A már gyakorlatban is szülővé váltak tudják, hogy milyen felelős és komoly döntés gyermeket vállalni.

A komolyság és a felelősség mellett pedig csupa-csupa boldogság gyerekek közelében lenni, velük játszani, nevetni, foglalkozni. Néhány percre hagyjuk el a komolyságot.

 ***

Szőke nő egy gyerekkel a karján bemegy a gyerekorvoshoz:
- Szeretném megméretni a kisbaba súlyát! - mondja.
- Sajnos, a babamérlegünk elromlott, de van egy másik módszer: az anyuka megfogja a babát, feláll a felnőttmérlegre, majd leteszi a kisbabát és megmérjük az anyuka súlyát külön is, a kettő különbsége adja meg a kisbaba súlyát.
- Ó, ez nálam sajnos nem fog működni - mondja a szőke. - Én nem az anyukája vagyok, hanem a nagynénje.

 ***

Kovácsné panaszolja a férjének:
- Nem tudom, mit csináljak a picivel, állandóan sír. Tisztába tettem, sír. Megetettem, mégis sír. A meséhez még kicsi. Talán énekeljek neki?
- Azt inkább ne. Ahhoz még nem elég erős.

 ***

Megszületik a kisbaba, és csodák-csodájára már beszélni is tud. Odaszól az orvosnak:
- Maga az orvos?
- Igen, én vagyok - feleli döbbenten az orvos.
- A születés kicsit fájt, de azért jó munkát végzett! Hol van az édesanyám?
- Itt vagyok - feleli az anyja elhalóan.
- Nagyon jó volt a hasadban ilyen hosszú ideig. Köszönöm, hogy megszülethettem! Apám is itt van?
- Igen, itt vagyok! - feleli büszkén az apa.
- Gyere kicsit közelebb! - kéri a baba.
Az apa közelebb hajol, ekkor a baba elkezdi a mutatóujjával a férfi homlokát ütögetni, és felkiált:
- Na, ugye milyen kellemetlen?!!

 ***

Két csecsemő beszélget az újszülött osztályon: 
- Te lány vagy, vagy fiú?
- Fiú.
- Honnan tudod?
- Ha kimegy a nővérke, megmutatom.
Kimegy a nővérke, mire a kisfiú félrerántja a takaróját: 
- Nézd meg, kék a zoknim!

 ***

Egy asszony egy kisbabával elmegy az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja a babát, megméri a súlyát, és megállapítja, hogy egy kicsit soványka. Megkérdezi a nőtől:
- Anyatejet vagy tápszert eszik a baba?
- Anyatejet.
- Akkor kérem, legyen szíves derékig levetkőzni.
Az orvos megtapintja, megnyomkodja a nő mellét, és megállapítja:
- Érthető, hogy nem lakik jól a kisbaba, hisz Önnek nincs is teje.
- Nem csoda, mert én a nagynénje vagyok, nem az anyja!

Zárásként egy nem is olyan vicces kis írást hoztunk. Valószínűleg sok édesanya szemébe fog könnycseppeket csalogatni, vagy legalábbis elgondolkodtatni.

Két magzat beszélget:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Butaság. A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet! S még, hogy szájjal enni? Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
– Én nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
– A Mama? Te hiszel a Mamában?
– Igen.
– Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?
– Nem  mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.  Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk…

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: babasoldal.co.hu | képek: pixabay.com)