Azt szokták mondani, hogy a gyermekünk minket választ szüleinek, tehát bizalommal van felénk. Ezzel nem szabad visszaélni, de a legtöbb szülőben élénken él is a szülői ösztön, vagyis gyermekét minden rossztól szeretné megvédeni.

A szülők védelmező megnyilvánulása mindig feltűnhet, és sokszor igénylik ezt gyerkőceink, de vannak pillanatok és időszakok, hogy akkor tesszük a legjobbat velük, ha hagyjuk őket tapasztalni, tanulni, megismerni és felfedezni. Ha mindig mögöttünk állunk, kivesszük a kezükből a feladatokat, akkor ez válik majd természetessé. Márpedig nem lehetünk felnőtt korukban is mindig mellettük. Bármennyire is jót szeretnénk, néha az a rossz, ha mindig kiszolgáljuk, megcsináljuk helyettük és óvjuk mindentől kicsijeinket.

Hallunk szörnyű gyermeki sorsokról, és szívünk szakad meg, amikor csecsemők maradnak magukra, mert szüleik valamilyen oknál fogva lemondtak róluk. Aki már szülő, vagy dédelgeti magában a szülői szerep igazi gyakorlását, nem fogja elhagyni gyermekét. A legtöbb édesanya, aki alig várja, hogy gyermeke megszülessen, már a pocakjában növekvő magzatával különös kapcsolatot ápol és ez csak fokozatosan mélyül azután, hogy megszületik a baba. Nemcsak a szülők kommunikálnak babájukkal, hanem a baba is küld jeleket, méghozzá kézzel, lábbal és hanggal is. Az egymásra hangolódó szülő-baba páros gyorsan megtanul egymással kommunikálni és így válik meghittebbé, kölcsönössé a kapcsolat.

Szokták azt tanácsolni, hogy nem kell azonnal felkapni a babát, ha sír. Egy újszülött baba azonban még vajmi keveset gondolkodik azon, hogy anya és apa éjszakát feldúlja, és a nappalokat is megkeserítse folytonos sírásával. Annak mindig oka van, aminek utána kell járni. Ezt kielégítheti az étel, a szülők közelsége, a pelenkacsere, bármi. Ha tehát sír a baba, akkor azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hanem foglalkozzunk vele. Ez olyan, mintha az utcán elesve mi könyörögnénk segítségért, de arra senki sem reagálna. Természetesen adódhatnak olyan pillanatok, amikor nem tudjuk azonnal felvenni babánkat, hogy kiderítsük, mi a sírás oka. Olykor tényleg előfordul, hogy nem tudjuk ezt megtenni, de folyton figyelmen kívül hagyjuk babánk segítségkérő sírását, akkor babánk már nagyon fiatalon megtapasztalja a szorongás állapotát, és ezzel alááshatjuk a magába és másokba vetett bizalmat. Természetesen ahogy érik a baba, úgy válik a sírás tudatossá, és azt már felhasználhatják később a gyerkőcök a manipulációra, az akaratérvényesítésre is. Annak a sírásnak a kezelése egy újabb szülői feladat.

Ha nem hagyjuk sírni a kisbabánkat, akkor az is egyértelmű, hogy nem hagyjuk őket egyedül sem. A babák éppen azért is sírásba kezdhetnek, mert egyedül érzik magukat. Főleg az anya közelsége az, amely a megnyugvást biztosítja számára. Az a baba, akit sokat hagynak magára, nem biztos, hogy egészséges felnőtté tud válni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!