Nagyon sok fontos információt találhatunk meg a szakkönyvekben, az interneten is, és jó tanácsokkal láthatnak el nálunk tapasztaltabb szülők, rokonok, ismerősök, hogy a gyermeknevelés sűrű erdejében kicsit magabiztosabban közlekedjünk.

Mindegyik gyerkőc egy külön kis világ. A szülőknek és más felnőtteknek az a dolguk, hogy segítsék őket felkészíteni a való és felnőtt életre. Az ehhez vezető út tele van boldogsággal, nevetéssel, kedvességgel, szeretettel, de ugyanúgy sírással, veszekedésekkel is ki van kövezve.

Nemcsak a felnőttek tanítják a gyerekeket, mert az apróságoktól is sokat tanulhatunk. Sokkal egyszerűbb és boldogabb lenne a világ, ha megmaradhatnánk gyermeknek. Az interneten bóklászva (femina.hu, pecsma.hu, ovonok.hu) számos olyan gyermeki gondolatot találtunk, amelyek megmosolyogtatnak és egyben rávilágíthatnak az élet egyszerűségére.

"- Jaj, nem akarok senkivel se beszélni.
- Anya, mondd azt, hogy zárva vagy!"

"- Anya, amikor te lefekszel aludni, kivel bújsz össze?
- Apával.
- Őt öleled?
- Igen.
- Ő a te állatod?"

A szülők a rendszabályok betartásáért küzdenek, a gyerekek pedig a káosz fenntartásért felelősek.

"Anya! Ha nem lesz úgy, ahogy én szeretném, akkor ki fog pattanni a hiszti a számból!"

"- Lilla kérlek tegyél rendet a szobádban!
- Anya! Te most inkább pihentesd a szádat! Tévét szeretnék nézni!"

Az óvoda a szervezett nevelés első színhelye. Nemcsak a szülők tudnak gyermekek aranyköpéseiről számot adni, hanem az óvodai dolgozók is. Ilyen párbeszédeket is sor kerülhet:

"- Te kislány vagy, vagy anyuka?
- Már nagylány vagyok, de még nincs kisgyermekem.
- A pocakodban sincs?
- Nem, a pocakomban sincs.
- Akkor te bizony kislány vagy!"

Hányszor szólunk rá gyerkőceinket, hogy a helyes viselkedésre, szóhasználatra tanítsuk meg őket, pedig sokszor mutatunk rossz példát mi is.

"- Van elég kajánk!
- Étel… Én javítok ki egy 43 évest…"

Egy ideig a szülők diktálják az iramot gyermekeiknek, de a fordulatra nem is kell olyan sokáig várni:

" - Anya, segítesz a Legót összerakni?
- Nem. Nekem se segített Mama, meg Papa.
- De, Anya! Ez a világ már más…"

Végezetül saját élményt osztanék meg veletek. Amikor az óvodából igyekeztünk hazafelé, kerékpárra pattanva tettük meg a távolságot. A kislányom a gyerekülésben ücsörgött és még érezhetően átjárta az oviban hallott dal. Mit sem törődve a többi közlekedővel, kieresztette a hangját:

"- Tavaszi szél, vizelet áraszt..."

Az akkor még 4 éves kislányomnak mondani szerettem volna valamit, de hamar csendre intett gyermekem ezzel a néhány szóval:

"- Anya! Most hagyj békén, mert civilizálódom."

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!