A reggel, az egy nem könnyű vállalkozás iskolás vagy óvodás vagy mindkét fajta gyerek esetén. Igazán elmúlt már ugyanis az az időszak, amikor az ember kettőt fordult a másik oldalára, fél nyolckor lenyomta még a vekkert, és kétszer visszaaludt, majd feltápászkodott egyedül vagy párban, zuhany, reggeli kávé, szórakozás a tükör előtt egyszerre három-négy fajta ruhával, majd összekapva magát lóhalálában elfutott az egyetemre/munkahelyre kilencre, és kilenc óra egy perckor szörnyen lestrapáltnak érezte magát, és panaszkodott a kollégáinak, hogy ez nem igaz, hogy az embert miért nem hagyják aludni, hát neki minimum nyolc órára van szüksége, hogy normális, értelmes ember legyen és tudjon gondolkodni. Majd lesandított a magassarkújára, és megállapította, hogy nem tökéletesen illik a blúzához, hát már megint mi történt?
A gyerek vagy gyerekek ugyanis vagy hatkor kelnek, vagy nekünk kell felébreszteni őket, és nem világos, melyik a rosszabb. Majd ezek után elképesztő multifunkcionális üzemmódba kell kapcsolni, mert egyszerre lenne szükség mindenkinek reggelit adni: teát/kakaót/vizet igény szerint, ruhát segíteni előkészíteni, utoljára számba venni, hogy szükség van-e valami extrára aznap, mondjuk gumicsizmára, vágóollóra, tisztasági csomagra, orvosi igazolásra, jó szóra, vigasztalásra, és ezek után persze hátravan a nem akarok menni, hagy maradjak itthon, beteg vagyok, utálom az ovit/bölcsit/tesót/leggingset/macskás pulcsit/Marcsi nénit/uzsonnát és reggelit.
És ekkor még nem beszéltünk arról, hogy elvileg nekünk magunknak is tulajdonképpen némiképp tisztának kellene mutatkoznunk, lehetőleg ruhában megjelennünk, nem anélkül vagy pizsamában, valamiféle hajzattal, bizonyos munkahelyek esetén sminkkel, mindezt úgy, hogy 7 és 8 között (óvoda és iskola távolságától függően) elhagyjuk a lakást még akkor is, ha kiborított müzlis dobozok, morzsaáradat, megetetetlen teknősök, macskák, aranyhörcsögök és mosatlan edények garmadája szegélyezi utunkat. Ha aztán hetekig nyomja az ember ezt az üzemmódot, egyrészt totál kimerül, másrészt káoszban úszó gyermekek és lakás lesz az eredménye. Jól tudom, mert próbáltam. Nem a világ vége, csak elég rossz érzés térdig járni a mocsokban, és magunk után loholni, de kétségtelenül ez az időszak is az élet része.
De azért valamiféle ellenszer mégis lehetséges, vagy legalábbis léteznek nagyjábóli gyógymódok a helyzetre.
Elsődlegesen ez volna a korán kelés. Igen, a nagyon korán kelés. Öt, fél 6, 6 (az azért már nagyon jó). Az van, hogy egyszerűen nincs más út. Ha ugyanis akkor kelsz, amikor a kicsik, akkor borítékolt a teljes ereszdelahajam, hiszen nem lehet semmit sem előre elkészíteni. Ha egyszerre akarsz felöltözni, mosakodni velük, akkor pont semmire nem lesz idő sehogyan. Ez egy orbitális, brutális, hatalmas változás, nagyon durva, semmi kétség, főleg, ha régen tényleg nyolc előtt ki nem bírtad nyitni a szemed, de nem látok más megoldást. Egy dolog segíthet csak benne:
A korán fekvés. A hullává válást így lehet elkerülni, ami azt jelenti, hogy az elalvást – alkattól függően – egy-két órával előre kell hozni. Nyilván változó, hogy ki mennyire bírja a kialvatlanságot – én például iszonyúan –, de ha valaki nem nagyon, érdemes hamar elaludni. Beválhat.
Még egy lehetőség: készíts táblázatot, és döntsd el, mi férhet bele a reggelbe, és mi nem. De legyél realista! Lehet benne mosakodás, fürdés, nyilván fel kell öltöztetni a gyerekeket, enni kell nekik adni, de a listához még hozzáadhatsz néhány dolgot, ami neked fontos.
Jó lehet reggel egy kis énidő, ha meg tudod valósítani: meditáció, kávé fölött bámulás EGYEDÜL, jóga, naplóírás, blogolás – de vigyázz! Ezeket mind ne tedd bele egyszerre, mert ahhoz háromkor kell kelni, és annyit valószínűleg nem ér meg.
Nyeld le a békát már reggel – ez a plusztanács, vagyis csináld meg azt, amit legkevésbé szeretnél, hogy este már ne kelljen. Például elpakolni a ruhákat, elmosogatni az edényeket, takarítani a mosdóban. Ez persze csak akkor lehetséges, ha már nagyon jó időbeosztó vagy. De – a végén legalábbis – jól fog esni. Jobb egy tiszta lakást otthon hagyni, mint egy koszban úszót.
Bár ez talán durván hangzik, a reggel meg tudja határozni a napodat. Ezt a keleti bölcsek és a brit tudósok uniszónóban állítják kivételesen, tehát ahogy a reggeli rutint elrendezed, úgy indul és sok esetben olyan lesz a napod. Vagyis érdemes jól előkészíteni és tervszerűen végigvinni. De a tervek is csak addig fontosak, amíg tudunk változtatni rajtuk, ha szükséges, és nem ragaszkodunk hozzájuk kényszeresen. Mindenesetre egy dolog biztos: indulhat a korán kelés.
