Higiéniai okokból sokan ódzkodnak attól, hogy a kicsi gyermek mellett háziállatot tartsanak a lakásban. Végülis érthető ez a szemléletmód, de az is igaz, hogy jórészt korábbi és elavult tapasztalatokból ered. Tény, hogy régen elég sok betegséget terjesztettek az állatok, de azóta már teljesen más állattartási szabályok és lehetőségek vannak.

Az elterjedt kötelező védőoltások, féreghajtók, valamint a szőrben megtapadó károkozókat, mint például kullancsokat és bolhákat távol tartó cseppek, nyakörvek és tabletták szinte teljesen leredukálják a lehetséges problémaforrásokat. A trendek és szokások is átalakultak, a házi kedvenceket gyakran viszik kozmetikába, fürdetik és gyakorlatilag családtagként bánnak velük, ami természetesen az egészségügyi állapotukra is pozitív hatást gyakorol.

Ennek okán sokkal bátrabban tarthatjuk őket otthonunkban, akár kisgyerek mellett is. Őket azért féltik, mert kiskorban még nem kialakult az immunrendszerük. De a kutatásokból úgy tűnik, pont hogy kedvező hatást gyakorolnak a kicsikre az állatok, mivel ellenállóbbá teszik az immunrendszert a betegségekkel és allergiákkal szemben. Ma már egyre több gyermekorvosi rendelőben találkozhatunk a kiírással, miszerint javasolják a szülőknek a háziállatok tartását ilyen okokból.

De nem csak a fizikai szempontokat érdemes figyelembe venni, hanem a lelkiállapotra vonatkozó hatásokat is. Bizonyított tény, hogy a gyerekek hangulatára nézve nagyon kedvező, ha a közvetlen közelükben van egy háziállat - ezek a gyerekek összességében nyugodtabbak, békésebbek, és szeretetüket könnyebben kifejezik. Az állatterápia (általában kutyákkal és lovakkal) közismert módszer, de nem csak a kifejezetten terápiás állatnak képezett egyedek vannak ilyen pozitív hatással a fiatalokra.

Nagyobb, akár kamasz gyerekek esetén is javasolt az állattartás otthon, ha a gyerek önmaga is szeretné, még akkor is, ha korábban nem volt semmilyen háziállatunk. Ugyanis azok a kamaszok, akiknek van valamilyen háziállatuk, felelősségteljsebbek, szívesebben tartózkodnak otthon, nyitottabbak, és kevésbé magányosak (tudjuk, hogy a magányérzet jellemző kísérője a serdülőkornak). Az állat kiváló menekülőpont lehet számukra a hullámzó érzelmeik, és a fekete-fehér világnézetük közepette a feltétlen szeretettel és ragaszkodással.