Direkt fogalmazunk általánosan, miszerint "gyerek" és nem "kisfiú", hiszen a lányoknál is gyakran előfordul, hogy puskával, vagy katonákkal játszanak. Még olyan lánykáknál is jelen lehet ez a tendencia, akik egyébként lányosak, és nagyon szeretnek babázni. Erről a kérdésről tehát a lányos és fiús szülőknek is érdemes gondolkodniuk.

Tény, hogy a nagyon agresszív, véres számítógépes és virtuális játékok nem tesznek jót a gyerekeknek. A képernyő előtt töltött idő így is túl sok a mai fiatalok életében, nem előnyös, ha emellett még ilyen jellegű játékokkal szórakoznak. Főleg azért, mert a kiváló képfeldolgozás nagyon valóságos hatást kelt, és a passzív játék erősen hat a tudatalattira. Fontos tényező az is, hogy az ilyen játékok során a gyermek kész helyzet elé van állítva, azaz meghatározott feladatok elvégzésére irányítják a játék során, a szabad döntés és a fantázia pedig csekély mértékben játszik szerepet. Ezen játékok többsége úgy kerül megalkotásra, hogy gyakorlással lehessen előrébb jutni és jobb eredményeket elérni, így még többet és többet kell játszani velük.

Ezzel szemben teljesen más kategóriát jelent a játékfegyver. Ezeket használva ugyanis a gyermek a saját fantáziájára támaszkodik, a lehetőségei nem kerülnek korlátozásra, és ami nagyon fontos, mozog is a játék során. Ha nem csak egyedül, hanem családtagokkal, barátokkal játszik, úgy még a szociális kapcsolatai is fejlődnek, nem úgy, mint a virtuális játékok esetén. (Amit hiába lehet többen játszani egyszerre, személyesen vagy online, az közel sem ugyanaz.) Ezektől nemigen érdemes eltiltani a gyerekeket, hiszen a játék fegyverek híján maga is megoldást talál: kardozik bottal, vagy lövöldözik maga által kreált papírpuskával, esetleg kézzel. Még előnyére is válhat, ha megtanul "szépen" játszani ezekkel a játékokkal.

Viszont a gyermek, vagy a gyermekből felnövő fiatal agresszív, vagy békés személyiségét nem elsősorban ezek a játékok határozzák meg, hanem a családi környezet. Nem nehéz pszichológiai feladvány, hogy azok a gyermekek válnak leginkább agresszívvé, akik maguk is agressziót tapasztalnak a családban, és ezt a mintát másolják. Már a kisebb testvérrel, gyerekekkel szemben felfedezhető, hogy végre ők akarnak a felsőbb szerepbe kerülni (mennyivel kényelmesebb...), és így lemásolják a negatív szülői mintát - legyen szó akár fizikai, vagy verbális agresszióról. A másik jellemző ok a korai agresszió esetén az elhanyagoltság és a figyelem hiánya, valamint a fölérendelő, gyermekközpontú, kényeztető nevelési attitűd.