Most akkor szaladni kell a gyerekorvoshoz, gyógytornászhoz, kuruzslóhoz, csontkovácshoz, mert le van maradva a gyerek? Az anyaság örök kérdése: hol van az a pont, amikor már abnormális, hogy hol (nem) tart a gyerekünk? Mosolyog már? Kúszik? Ha igen, akkor megtesz 40 métert 4,5 perc alatt? Szülőként hajlamosak vagyunk úgy kezelni a szakértők által leírt mérföldköveket, mintha szentírás lenne, amit betűre be kell tartania a babáknak, különben nem normálisan fejlődnek.
A gyerekorvosok ezért nagy valószínűséggel azzal töltik az idejük nagy részét, hogy újra meg újra elmondják a szülőknek, hogy ne koncentráljanak már ennyire a „normálisnak” mondott útra, inkább arra figyeljenek, hogy a gyerekük egy egyedi ember, akit könnyű szem elől téveszteni, ha a tökéletes gyerek képét üldözik a szülők.
A természet nem úgy működik, hogy ha a babád 11 hónaposan már tud bukfencezni, akkor tuti zsenipalánta. A mérföldkövektől való eltérés általában csak annyit jelent, hogy minden gyerek más ütemben fejlődik. Ha túlságosan ragaszkodsz ahhoz, hogy mindent teljesítenie kell arra a bizonyos korra, amit írnak a könyvek, akkor csak magadat – és a környezetedet – kergeted őrületbe.
Ne vedd túl szigorúan, inkább úgy állj hozzá, hogy egy adott időintervallumban nagyjából mit kell tudnia a gyereknek. Ha például nem jár még 16 hónaposan két lábon, kapaszkodás nélkül, akkor nem kell rögtön szaladni vele az ortopédiára, főleg ha amúgy mutatja az önálló járás jeleit. Vannak gyerekek, akik egyszerűen kivárnak, biztonsági játékosok. Nekem három gyerekből két ilyen biztonsági játékos jutott, mindent az utolsó utáni pillanatban csináltak, megvárták, amíg már biztosan tudtak ülni és elesés nélkül járni. Nem azért, mert kis bénák, vagy nem normálisak, hanem mert ilyen fajták.
Egy babának az a feladata, hogy végigmenjen minden mérföldkövön a saját tempójában. Hagyni kell, hogy fejlődjön abban az ütemben, ahogy diktálja a természete. Csak akkor avatkozz bele, ha egyértelmű jelét látod, hogy valami nem stimmel a mozgásával. És nem kell minden botlására azonnal ugrani. Egy totyogó nagyjából 38 alkalommal esik el egy nap, nem azért, mert ügyetlen, hanem mert gyakorol.
Ne ess bele abba a hibába sem, hogy többet látsz a mozgásfejlődésében, mint amennyit jelent. Azok a gyerekek, akik korábban kezdenek járni, a tudomány szerint nem intelligensebbek vagy koordináltabbak. Ugyanígy, ha kicsit később kezd el mászni vagy járni, nem kell azonnal segítségért kiáltani, mert azzal csak hátráltathatod a gyerek természetes fejlődési ritmusát. Hagyd békén, hogy elvégezze a feladatát.
Igen, a játszótéren sokkal előrébb tart a Pistike, de ha folyton arra fókuszálsz, hogy mi mindent NEM tud még megcsinálni a gyereked, akkor lemaradsz arról, hogy valójában mi az, amire már képes. Lehet, hogy a másik gyerek már 8 hónaposan jár, a tiéd meg már 15 hónapos és még csak mászik, de mindkettő teljesen normális. Ha pedig valamelyik gyerek már 4 hónaposan két lábra emelkedik, akkor valószínűleg másik bolygóról jött, úgyhogy ahhoz végképp ne hasonlítsd a saját gyermekedet. Az összehasonlítás az élet minden területén csak arra jó, hogy rosszul érezd magad tőle. A gyerekek esetében ez triplán igaz.
