Ha a gyermeked introvertált típus, akkor nem kell tenned semmit, nem szenved ettől az állapottól, csak el kell fogadnod, hogy ő ilyen. Ha viszont szemmel láthatóan a gyerek szeretne például más gyerekekkel együtt játszani, de túlságosan zavarban van ahhoz, hogy cselekedjen, akkor már érdemes odafigyelni, hogy segíts neki túljutni a szégyenlősségén. Julie Mitchell tanár saját és a tanítványok szüleinek a tapasztaltait gyűjtötte egy csokorba, kiválasztva a legjobb praktikákat, amikkel segíthetünk a gyerekeinknek.

Készítsd fel az új helyzetekre

A szégyenlősséget gyakran valamilyen ismeretlen szituáció vagy ember hozza elő a gyerekekből. Nem szeretik a meglepetéseket vagy azt, ha új környezet szakad a nyakukba. Előre beszéld meg a gyerekkel, hogy mi következik, mire számíthat, hogy ne érje hideg zuhanyként az újdonság.

Amikor lehet, hagyd, hogy lassan szokjon hozzá az újdonsághoz

Ha úgy látod, túl sok új információt kell a gyereknek befogadnia, amitől a frász kerülgeti – új emberek, új hely, új napi rutin –, akkor segíthet, ha jó előre bemutatod neki az újdonságot és hagysz neki időt, hogy hozzászokjon. Például vidd el külön megismerkedni az elsős tanítókkal, szervezz kis létszámú játszódélutánokat az új osztálytársakkal, mielőtt még elkezdődne az iskola, így amikor a stresszhelyzet előáll, akkor már ismerős emberekkel lesz körülvéve.

Bátorítsd, hogy beszéljen az érzéseiről

Ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek sem tudják jól közvetíteni zsigerből a negatív érzéseiket. Ha a gyerek nem képes szavakba önteni, akkor segíts neki szerepjátékkal, bábokkal, hogy más bőrébe bújva fogalmazza meg, mi zavarja. Le is rajzolhatja a félelmeit, ha inkább rajzolós fajta, a lényeg, hogy valamilyen formában juttassa kifejezésre az érzelmeit.

Ne címkézd szégyenlősnek a gyereket

Ha a gyerek hezitál egy helyzetben, ne mondd rögtön a tanárainak vagy a többi gyereknek, hogy „csak szégyenlős.” Zavarba hozhatod ezzel, miközben azon tűnődhet, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy ő szégyenlős, és hogy most akkor biztos baj van vele, csalódást okoz a szüleinek. Ráadásul ez egy idő múlva kifogásként is működhet a gyereknek: „szégyenlős vagyok, úgyhogy nem is kell kipróbálnom új dolgokat”.

Bátorítsd, hogy a félelmei ellenére is legyen udvarias

Ha valaki köszön neki, akkor tanítsd arra, hogy minden bizonytalansága ellenére vissza kell köszönnie, még akkor is, ha közben mögéd bújik. Vagy mondja meg a nevét, ha kérdezik tőle, és köszönje meg, ha valaki ad neki valamit. Segítesz neki, ha rutinná teszed, hogy betartsa az alapvető udvariassági formákat, mert később így könnyebbé válik számára a kapcsolatteremtés a szégyenlősséggel együtt.