Miért nem tud nyugodtan ülni a széken egy elsős, és miért nem baj ez?

Egy kisiskolás gerince - mint minden más része - folyamatos alakulásban és fejlődésben van ebben az időszakban, mely kezdi már felvenni az egészséges, S betűhöz hasonlatos formát. Összehasonlításképpen a csecsemő gerince egyenes. Az izmok használatának hatására, a mozgás fejlődésével, különböző életkorokban alakul ki fokozatosan a megfelelő nyaki, háti és deréktáji görbület. A gerinc végleges formáját tíz éves kor körül éri el, és még ennél is később, csupán a növekedés befejezésekor stabilizálódik.

A csigolyák teljes elcsontosodása huszonöt éves életkorban fejeződik be. Így érthető, hogy az optimális gerincgörbület kialakulása éveket vesz igénybe és mivel az izmok alakítják ki, így a helyes fejlődésének alapfeltétele a megfelelő mozgás és terhelés.

A gyerekekben még megvan az az alapvető ösztönösség és képesség, hogy érezzék mi a jó nekik, így a testüknek is. A gond sok esetben ott kezdődik, amikor ezt mi akarjuk megtanítani nekik, ahelyett, hogy használnák és fejlesztenék ezt az ösztönös képességüket. Azért izeg-mozog és ficereg a széken, mert érzi magában a feszültséget, és azt, hogy az a pozíció neki kényelmetlen. Ezt az ösztönös képességet neveljük ki belőlük és magyarázzuk meg nekik, hogy ha nyugton maradsz az neked jó lesz.

Ezért alakul ki az felnőtt korra, hogy „betegségig” fokozódóan maradunk benne a kényelmetlen helyzetekben, testpozíciókban, mert letiltjuk testünkből ezeket a finom jelzéseket, és annak már „ordibálni” kell, hogy valami történjen végre. A legtöbb tünet és probléma, pont a gyermeki test rugalmasságából következően nem gyerekkorban, hanem felnőtt korban fog jelentkezni. A megborult izomegyensúly, a mozgáshiány, a fokozott terhelés és a stressz hatására derékfájás, hátfájás, nyaki fájdalmak, fejfájás, porckorongsérv és az idő előre haladtával, ha nem változtatunk, meszesedések, sőt állandó fájdalom is kialakulhat.

Hogyan lehet mindez ellen tenni már gyerekkorban a mozgás növelésén túl?

Szerencsés lenne, ha kötetlenebb órákon a szabvány asztal és szék helyett kötetlenebb tantermek is léteznének, ahol a földön, labdán, babzsákon és éppen a gyereknek megfelelő testhelyzetben figyelhetnék az órákat, persze ehhez nyitottabb és szabadabb oktatási környezetre lenne szükség. Ám van rá példa, ahol ez működik! Rajzolni is több testhelyzetben lehet, így ahol nem szükséges a szépírás, azt is lehetne szabadon gyakorolni.

Jó lenne, ha a felnőtt környezet azt is figyelembe venné, hogy testhelyzetünket nem csak a megfelelő fizikai feltételek (asztal, szék) befolyásolják, hanem érzéseink is. Egy szorongó gyerek jó széken ülve is görcsös testhelyzetet vesz fel, hogy az írása tökéletes legyen, és megfeleljen. Fontos, tehát, hogy az érzelmekre legalább olyan figyelemmel legyünk mi felnőttek, mint arra, hogy milyen asztal mellett ül az a gyerek.

A szabad mozgás mellett, emiatt legalább olyan fontos lenne napi érzéseik megosztása, átdolgozása, belső feszültségeik oldása, amiben - egyszerű esetekben- relaxációs mesekönyveklehetnek még a szülők segítségére.

Melyek a leggyakrabban előforduló panaszok a hatéveseknél?

A fájdalomérzésnek tanult elemei is vannak, amit még nem biztos, hogy a gyerekek megfelelően ismernek, így későn jelezhetnek baj esetén a környezetük számára. Másik probléma, hogy a kialakuló gerincferdülés nem fájdalmas. Szülő, pedagógus, gyermekorvos, védőnő, iskolaorvos figyelő szeme szükséges, hogy a legtöbb probléma még az elején kiszűrhető és kezelhető legyen.

Ha a nadrágszár a két lábon nem egyforma hosszan lóg le, ha a vállak nem egy magasságban vannak, ha a has vagy mellkas két oldala nem szimmetrikus, ha dőlnek a bokák, térdek, ha nem harmonikus vagy furcsa a gyerek járása, mozgása, vagy egyenetlenül kopik a cipő két oldala, ezek mindenképp figyelemfelkeltő jelek lehetnek, hogy nézessük meg szakemberrel, hogy mi lehet a baj.

Mit tanácsolna reumatológusként a szülőknek, mit tudnak ők tenni?

Mindenképp jó dolog lenne, ha a szabad mozgást otthon is biztosítani tudná mindenki a gyerkőcöknek, ha pedig a szülő és gyerek együtt mozoghatna, az lenne maga a mennyország reumatológus szemszögből.

Amit azonban tényleg mindenki megtehet, az az, hogy komolyan veszi a szűrővizsgálatokat, és ha bizonytalan valamiben, ne várjon, hanem forduljon gyerekekre specializálódott szakemberhez! Lényeges, hogy a gyerek nem kis felnőtt, éppen ezért nem a felnőttekkel foglalkozó orvos/szakember a megfelelő számára. Figyelni kell arra is, hogy a digitális kütyük használata maradjon bizonyos keretek között, és ne a mozgás vagy a családi kapcsolat helyettesítőjévé lépjen elő.

Manapság mindenki csak rohan az egyik különóráról a másikra, a kettő közötti szünetben fontos lenne átkapcsolni és nyugodtabb, figyelő környezetet biztosítani a gyereknek, ahol van idő és bizalom megosztani az aznap történteket. Ha érezi a szülő hogy maga is feszült, akkor érdemes a relaxációs meséket, gyakorlatokat együtt csinálni a gyerekkel, ami segíthet a közös összehangolódásban, a napi rutin és rohanás mellett.

Milyen asztalt, széket válasszunk az elsősnek?

Röviden, a magasságának megfelelő asztalt, amin nem görnyed és egy megfelelő széket, amiről leér a lába a talajra, támasztja a derekát, a hát alsó részét és kemény az ülőfelülete, melynek gömbölyű a széle. Gyermekünk testmagassága az első osztálytól a középiskola végéig sokat változik, ami elsőben még egy kicsit nagy, az a következő években már lehet, hogy kicsi. Az ergonomikus asztalok méretei igazodnak a gyermek igényeihez, „vele nőnek” az állítható magasságnak köszönhetően. Így nem kell soha görnyedni vagy nyújtózkodni, a vállak lehetnek lazák, lehet megfelelő helyzetben a hát és a nyak. Árban ezek húzósak, ha csak nem barkácsol apuka.

Ha fix asztalt veszünk, arra figyeljünk, hogy a szék állítható legyen. Amíg nagyok a bútorok, a széket úgy állítsuk be, hogy ha az alkarjait rárakja a törzse mellett az asztalra úgy, hogy a könyöke derékszögben van, akkor a válla laza legyen. A láb alá pedig rakjuk dobogót, hogy ne a levegőbe lógjanak. Az ergonomikus székek szintén igyekeznek megfelelni ennek a funkciónak, de fontos azok megfelelő használata!

Egy jó széken, ha hátracsúszunk az ülőfelületen, meg tudjuk hátul támasztani úgy a medencecsontunk tetejét és a derekunkat, hogy a talpunk kényelmesen lent marad. Fontos, hogy ez a pozíció fenn tudjon maradni a tanulás bármilyen mozzanata alatt. Hátul a támla csak olyan magas, hogy mozgásában már nem akadályozza a lapockákat. Ha a szék ülőfelületének comb alatti része gömbölyített, úgy az nem nyomja a combokat, és nem gátolja a vérkeringést. Az ülőfelület legyen kemény, mert ez dolgoztatja a medencefenék izmait, segítve a helyes tartást, megelőzve pl. az aranyeret. Egy puha felület magától megtart, ott az izmok nem dolgoznak.

Milyen a jó iskolatáska?

Leginkább könnyű. Egy megpakolt iskolatáska súlya optimális esetben, a gyermek súlyának 10%-át nem haladhatja meg, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

A mérete, akkor megfelelő, ha a váll vonalától a medencecsontig ér. Ideális, ha anatómiailag, - más néven ergonómiailag - tervezett, vagyis ha a táska háti része illeszkedik és igazodik a gerinc vonalához. Üdvözítő, ha vállpántjai jól párnázottak az optimális súlyelosztásérdekében, meg persze állíthatóak, hogy a táska megfelelően álljon az akár pólóban, akár télikabátban lévő gyerektesten, és jó, ha a varrásai erősek. Ha van derékpánt pluszban, az még képes ott is csökkenteni a vállakra eső terhelést, már ha használja a gyerek.

Érdemes olyat választani, melynek belsejében több rekesz is található, és tanítsuk meg, hogy a háthoz közel pakolja a nehezebb könyveket, a külső rekeszekbe a könnyebb füzeteket, tolltartót. Végül fontos, hogy az anyaga strapabíró, megfelelő helyeken légáteresztő legyen, hogy a gyermek ne izzadjon bele, nem árt, ha fényvisszaverős, és lényeges, hogy támaszték nélkül is megálljon a talpán önmagában.

Vigyük a gyerek helyett?

Ha tehetjük és nincsenek meg az optimális feltételek, az első időszakban mindenképpen.

Hány kilós terhelést bír ki a hat éves háta?

Ahogy már fentebb említettem, az optimális terhelés a testsúlyának 10%-a.  Ha a gyerek 25 kg, akkor ez csupán 2,5 kg lehetne! Egyébként jogszabály (16/2013. EMMI rendelet 30. § ) rögzíti, hogy hány kilogramm lehet az alsósok könyveinek össztömege. Eszerint úgy kell kialakítani az órarendet, hogy az egyes tanítási napokon használt tankönyvek tömege a három kilogrammot nem haladhatja meg. 

Kamu a gerincvédő duma ha iskolatáskáról van szó? 

Nem, de hiába az, ha nagyobb a súlya a táskának, mint, amennyi az optimális terhelés lenne.

Mi a véleménye a gurulós iskolatáskákról?

Egyoldalú használata miatt (mivel egy kisgyerek nem fog figyelni a váltott kézhasználatra) nem tartom célszerűnek. A fogó miatt kérdéses, hogyan kialakították-e a gerinc formáját felvevő ergonomikus formát? Sokkal több súllyal pedig ezt a táskát sem lehet terhelni.