Éppen ezért fontos, hogy szülőként olyan környezetet biztosítsunk gyerekeink számára, ahol a sok dolog mellett, a kreativitásnak is van helye. Mert a kreativitás az nem adottság, öröklött tulajdonság, hanem tanulható és fejleszthető viszonyulás az élethez.

Először is a kreativitás alatt nem feltétlenül kell mindjárt hatalmas nagy ötletekre, találmányokra gondolni. A kreativitásnak helye van a hétköznapokban is, persze csak, ha engedjük. A nyugodt környezet, az önfeledtség alapvető táptalaja a kreativitásnak. A játékosság szintén fontos forrása a kreativitásnak, szülőként érdemes támogatni a gyerekeket a spontán ötletek megvalósításában. Fontos, hogy a szülők nyitottak legyenek a gyerekek ötletei iránt, ne erőltessük saját logikánk átvételét. A gyermeki logika nem helytelen csak más, pontosan ez a fajta más nézőpont teszi őket kreatívvá. Sok esetben tehát nem is konkrét kreativitás fejlesztésről van szó, hanem egy olyan környezet megteremtéséről, melyben a gyermeki kreativitásnak értéke van és kibontakozási lehetősége.

Mi kell hát még? Sok humor, játék, nyugodt légkör, és bizalom. Legyünk érdeklődőek gyermekünk ötletei iránt, és adjuk meg a hiba lehetőséget is, hiszen abból is sokat lehet tanulni. Adjunk teret a problémamegoldásra is, ne cselekedjünk gyerekünk helyett. Legyen ideje arra a gyereknek, hogy elmélyüljön abban, amit csinál, adjunk szabadságot neki.

Mindezek mellett fontos tudni, hogy a kreativitás erőltetése nem vezet eredményre. Amikor ugyanis tudatosan szeretnénk ötletes megoldásra jutni, és igyekszünk minél kreatívabbak lenni, egészen más agyterület aktivitását fokozzuk, mellyel egyúttal gátoljuk a kreativitást.