Jump to content

10 nagy nevelési hiba, amit könnyű elkerülni II.

2015. 12. 13. 12:16

Tara Kennedy-Kline családterapeuta szerencsére megválaszolja a kérdéseket, azt tapasztalta, hogy a gyereknevelésben az a legnehezebb, hogy nem hallgatunk saját magunkra és arra, ami ösztönösen jönne belőlünk a nevelés terén, ezért aztán összekeverünk mindenféle nevelési elvet, amit épp a többség kikiált jónak. Ezzel aztán jól összezavarjuk saját magunkat és a gyerekeinket is. A munkája során szerzett benyomásairól készített egy listát, hogy melyek azok a nagyobb nevelési hibák, amiket a legtöbb szülő elkövet még a gyerekek 3 éves kora előtt, pedig ha az ösztöneikre hallgatnának, könnyű lenne elkerülni őket.

5. Betarthatatlan fenyegetésekkel dobálózol
Valószínűleg sosem hagynád tényleg magára a gyereket a bevásárlóközpont közepén, és biztos, hogy a futóbiciklijét sem fogod otthagyni a bokorban, mert ahhoz túl drága volt. Ha pedig nem tennéd meg, akkor ne is dobálózz ilyen fenyegetésekkel, mert arra tanítod a gyereket, hogy nem bízhat benned, nem mondasz igazat. Ha büntetést szeretnél kilátásba helyezni, akkor olyat mondj, amit tényleg be is tudsz tartani.

6. Nem vagy következetes
Ha például használod a számolós nevelési eszközt, előre mondd meg a gyereknek, mi következik a számolás után: „Háromig számolok, jobban teszed, ha leülsz.” És aztán? Mi lesz a háromig számolás után, ha nem ül le? Ha nem mondod meg előre, akkor kíváncsivá teszed és ki fogja próbálni, mi jön a számolás után, és kezdődik a harc.
Állíts fel hatékonyabb tervet: ajánlj neki megállapodást, aztán tartsd is be, amiben megegyeztetek. „A játszótéren leszünk háromig, utána pizzát eszünk ebédre. Ha hisztizel, amikor el kell majd indulni, akkor nem lesz pizza.” Egyértelműen, egyenesen leszögezted ezzel a szabályokat, tudja, mihez tartsa magát, és ha hisztériázik, akkor tényleg ne adj neki pizzát.

7. Úgy fejezed be a kéréseidet, hogy „jó?”
Könnyű elkerülni, hiszen ha az, amit épp kérsz tőle vagy amire utasítod, nem eldöntendő kérdés, hanem meg kell tennie, akkor figyelj rá, hogy ne kérdezz vissza a végén, hogy „jó?”. „Mindjárt indulnunk kell, két percig játszhatsz még.” Pont. Kész. Ennyi. Egyszerű.

8. Azt mondod a gyereknek, hogy nem az ő hibája, ami pedig valójában az övé
Amikor Micike ellöki Pistikét, és Pistike elkezd sírni, majd azt mondja, nem lesz a barátja soha többé, akkor nem jó taktika azzal vigasztalni a bömbölő Micikét, hogy nem az ő hibája az egész kalamajka. Micike érzelmi intelligenciáját nem fejleszted vele, és még Pistike érzelmeibe is beletiporsz.
Micikének tudnia kell, hogy az ő tettei hatással vannak a körülötte lévő emberekre, és hogy néha hozunk rossz döntéseket. Jobb, ha ilyenkor azt mondod: „Pistike szomorú most, amiért ellökted, mit szeretnél tenni, hogy jóvátedd?” Talán Micike nem úgy reagál, hogy odamegy Pistikéhez és bocsánatot kér, hanem inkább ad neki egy félig megrágott kiflicsücsköt, vagy megkéri, hogy játsszanak valami mást. Hagyd, hogy ő maga kérjen bocsánatot, a saját módján, és értékeld az erőfeszítéseit.