Jump to content

Már ezerszer elmondtam... I.

2015. 10. 06. 12:37

Az ember belefárad, ha mindig ugyanazt kell elmondania.Elmondja százszor, ezerszer, variálva,türelmesen, ingerültebben, aztán belefásultan ismételgetve.Kutatások szerint egy átlagos 3 évesnek 800-szor kell hallania egy-egy szabályt, kérést, elvárást, mire bevésődik.Itt a megoldás: nem mondtad elégszer!De már túlvagy az ezrediken is és még semmi hatás.

Nem érti
Az ember rongyosra beszéli a száját a gyerekekkel. Mindent elmagyaráz, veszélyekre hívja fel a figyelmet, figyelmeztet, összefüggéseket elemez, kér… A beszédet még nem tökéletesen értő kisgyerek néha csak annyit lát, hogy “ha tépkedem a szobanövény leveleit, anya odajön és sokat beszél.”Nem érzi a súlyát a dolognak, mert ugyanúgy sikít fel anya akkor, amikor a kicsi a forgalmas út felé szalad és akkor, amikor a hifitornyot nyomogatja vagy véletlenül kiönti a pohár vizet. Ki kell tenni a hangsúlyokat. Éreznie kell mi az, ami NAGYON VESZÉLYES, ezért tényleg tilos.

Meghallgatod?
Hatásosabb, ha néha kevesebbet beszélünk és többet hallgatunk. Anno az ovinkban, ha volt valami konfliktus, az óvónéni nem kiabálni kezdett vagy büntetésbe küldte a résztvevőket, hanem odament hozzájuk, csendben megkérte őket, hogy jöjjenek vele, az térdére ültette őket és halkan elbeszélgettek arról, mi történt és legközelebb hogyan kéne csinálni.

Lassulj hozzá!
Sietünk is. A gyerek viszont lassú, lassan reagál, nehezen veszi fel a fordulatot. Némelyik kisgyerek el is mélyed a tennivalóiban és nem tud kiszakadni belőle. Ilyenkor alakulnak ki a játszmák. Te megkéred, ő nem csinálja, te fenyegetőzöl, ő felesel, te alkudozol, ő visszaalkudozik.

A játszmának csak úgy lehet véget vetni, ha nem a megszokott megoldásokat vesszük elő, meglepjük a gyereket vagy egy kis játékot csempészünk a mindennapi kellemetlen tennivalókba. Pl. egy kis hűtőszekrényre tett táblán kiszínezhet egy kockát annál a feladatnál, amit megcsinált. Vagy beleragaszthat egy matricát. Versenyezzünk, ki öltözik fel gyorsabban! Tegyük el a kisautókat aludni és takargassuk is be őket, énekeljünk nekik altatódalt! Játékosan, kicsit lazítva a szigorú hangulaton, sokkal többet tudsz elérni, mint erőltetve, magyarázva.

Mi az, amivel óvatosnak kell lenni (pl. a hifitorony nyomogatása), ezeket meg lehet neki tanítani, kielégíteni a kíváncsiságát (utána nem lesz már érdekes).
Mi az, ami kellemetlen (pl. a pohár felborítása, az étel szétdobálása), ennél a következményeket kell megtanítani: együtt feltakarítjuk, feltöröljük. Nem büntetésként, hanem azért, hogy lássa, amit tett, annak ez a természetes következménye.