Könyvből nem igazán egyszerű

Kizárólag a különböző babanevelési tanácsadó könyvekre hagyatkozva, valószínű, hogy nem lesz egyszerű a feladat. Pedig valamiféle fogódzóra szükség van, mert a két felnőtt sem egyik pillanatról a másikra válik szülővé, ez egy rengeteg tanulással, néha kudarcokkal is együtt járó folyamat.

Vannak persze szakkönyvek, amelyek utat mutatnak, ám gyakran nagyon különböző álláspontot képviselnek, úgy hogy ember legyen a talpán, aki képes kiválasztani, melyik tanácsnak higgyen.

Léteznek olyan nevelési irányzatok, amelyek szigorú szabályrendszert alkotnak a sikeres gyermek felneveléséért, más, liberálisabb beállítottságú szakértők pedig szinte egyáltalán nem szabnak korlátokat a gyermeknek. Önként adódó kérdés, hogy melyik út jó?

Nincsen tökéletes út! Minden családnak megvan a maga egyedisége, kialakult szokásaik, életritmusuk."
- Sajnos a sok „szakirodalom”, melyek többsége tele van általánosítással, épp a szülők természetes ösztöneit fojtja el. Pedig sokszor a megérzések és a saját tapasztalat jelentené a megoldást – véli Bojti Andrea gyermekpszichológus.

Kislányom, azt úgy kell csinálni, hogy…

Aztán ott vannak a nagyszülők. Sajnos, éppen a mostani szülők szülei annyira más szemlélet alapján neveltek bennünket – írom ezt én is gyakorló szülőként – hogy gyakran nincs benne köszönet, ha az ő tanácsaikra hallgatunk. 20-40 évvel ezelőtt ugyanis nagyon más volt a babanevelési szemléletmód.

Például úgy tartották – szakértői tanácsra – hogy hadd sírjon a gyerek, ne foglalkozzunk vele, legalább erősödik a tüdeje! Pedig azóta már tudjuk, a babasírás azért olyan idegtépő, mert az jelzés a csecsemő részéről,hogy egész biztosan odafigyeljenek az igényeire. A csecsemő képtelen sajátmagától csillapítani az éhségét vagy be- esetleg kitakarni magát, nem tudja szavakba önteni ha fájdalmai vannak. Sírni hagyni annyit tesz, mint a baba igényeit figyelmen kívül hagyni. Ezt erősíti meg a pszichológus is.