Határozottan mérföldkő, amikor a kis hároméves nekiindul a nagybetűs Életnek, és az ovi felé veszi az irányt. Akkor főleg mérföldkő, ha addig nem járt bölcsibe, csak anyával és a játszótéri haverokkal alakított ki kapcsolatokat. Aki járt bölcsibe, az már rutinos játékos, nála jó eséllyel nem gördülnek a krokodilkönnyek, de aki most találkozik először az intézményes nevelés rejtelmeivel, annak nehezebb időszak következhet.

De azért nem ilyen egyszerű ez sem, nagyon nagyban múlik a beszoktatás gyorsasága és könnymentessége azon, hogy milyen személyiségű a gyerekünk. Az én két nagy lányom például olyan volt, akik nem zuhantak attól össze, hogy óvodába kellett menniük, náluk működött a jól ismert rendszer, hogy egy fél napot ott ülök, ebéd után elhozom, majd egyre kevesebb időt töltök ott, és a végén már ők kérték, hogy ott is aludhassanak. Azt hiszem, engem jobban megviselt ez az egész ovimizéria, mint őket, frusztrált, hogy nem tudok róluk minden percben mindent, mint addig. Féltettem őket, mert természetesen teljesen biztos voltam benne, hogy én vagyok az egyedüli széles e világon, aki meg tudja védeni őket a rájuk leselkedő halálos veszélyektől. Az ovis beszoktatás tehát inkább nekem volt fontos, de két hónap alatt én is beszoktam, láttam, hogy életben és jól tartják őket, rendben vannak, szeretik az óvó néniket.

A gyerekek számára a legnehezebb az ovi kezdetekor, hogy fogalmuk sincs, mi vár rájuk ott.
Azzal töltötték életük első három évét, hogy a családi szabályokat megtanulják, most pedig kapnak a nyakukba egy halom teljesen más szabályt, más környezetben, más emberekkel. A szülőknek pedig nyilván azzal van problémájuk főleg, mint nekem is volt: idegenekre kell bízni a szemük fényét. Az alábbi tanácsok talán segítenek, hogy csökkenjen az ovi első napjaival kapcsolatos szorongás szülőkben és gyerekekben egyaránt.

Legyél következetes
Sok anyuka reagál úgy, ha nem boldog első szempillantásra a gyermek az óvodától az első napon, hogy hirtelen menekülőre fogják gyerekkel együtt, és elhagyják a termet inkább. Nem annyira jó ötlet. Ezzel nem segítesz a gyereknek abban, hogy megtanulja, hogyan dolgozza fel a negatív érzéseit, és arra biztatod csak, hogy elmeneküljön a problémák elől. Ehelyett következetességre lesz szükséged: az ovi ugyanolyan, mint bármelyik másik napi rutin, ugyanúgy kell az oviba járást is kialakítani a gyereknél. A rutin pedig valahogy így nézzen ki:

• Ugyanazon az útvonalon, ugyanabban az időben menjetek az oviba, lehetőleg ugyanazzal a szülővel.
• A búcsúzkodás legyen rövid és szeretetteljes, találjatok ki saját puszilkodást, pacsit, valamilyen szertartást, ami csak a tiétek. Így a gyerek hamar megtanulja, hogy mi várható, és hogy nem lehet a végtelenségig nyújtani a búcsúzást.
• Mindig mondd meg neki, hogy hány órára mész érte az oviba, kösd valamilyen ovis tevékenységhez az órát.
• Amikor érte mész a nap végén, akkor egyrészt legyél pontos, akkorra menj, amikorra ígérted magad, másrészt mindig erősítsd meg benne, hogy lám, ahogy ígérted, érte jöttél, mindig érte is fogsz jönni az oviba.