A hiperaktivitásban szenvedő gyerekek felnőttkori kilátásai gyakran a társult pszichiátriai rendellenességektől is függnek. Bár az életkor előrehaladtával a tünetek többnyire enyhülnek, néha a tünetek a magatartászavar általános tünetei irányába formálódnak, végeredményként pedig a személyiségzavar formáját ölthetik felnőttkorban.
Gyakran észlelhető a hiperaktivitás mellett szorongás, depresszió, tic-zavar (akarattól független izomrángás), tanulási zavarok, viselkedészavarok, drogabusus - ezek alapvetően befolyásolják negatív irányba a gyermek jövőbeni életkilátásait. Összességében azonban elmondható, hogy az esetek többsége megfelelő terápia, pszichés támogatás mellett relatíve jól kezelhető.
Hogyan kezeljük hiperaktív gyermekünket?
A terápia a betegség súlyosságától, a gyermek életkorától, a környezet toleranciájától is függ. Enyhébb esetekben elegendő lehet a szülők, pedagógusok felkészítése, esetleg speciális képzést nyújtó iskola választása, illetve a gyermek viselkedés-tréningje, szociális készségeinek fejlesztése.
Súlyos esetekben, szakember által elsőként választandó szerek a pszichostimulánsok (metilfenidát, dextroamfetamin). Erre a kezelésre a beteg körülbelül kétharmada jól reagál, hatásuk a figyelmi funkciók javításának köszönhető. Azaz nem lenyugtatják a gyereket (ami gyakori megalapozatlan vád a pszichiátriával szemben), hanem pont ellenkezőleg, serkentik azokat az agyi területeket, melyek képessé teszik arra, hogy jobban tudjon figyelni, önmagát kontrollálni.
Javul a gyerekek koncentrációja, figyelme, az iskolában kibontakozhatnak tényleges képességeik, ugyanakkor hiperaktivitásuk, impulzivitásuk csökken, gyakran szociális kapcsolataik is javulnak.
Amennyiben a pszichostimulánsok ellenjavalltak, vagy nem hatásosak, akkor antidepresszívumok ("hangulatjavítók") alkalmazása is szóba jöhet.
Pszichés segítség
A gyógyszeres terápia mellett azonban elengedhetetlen a megfelelő pszichés vezetés, szociális készségek tanítása, az érzelmi élet zavarainak korrekciója. Nagyon fontos a sok mozgás, ahol a mozgáskoordináció fejlődhet, a közösségi játékok, ahol a szociális normák követését lehet tanulni, gyakorolni.
Elengedhetetlen a szülők oktatása, a nevelői attitűdök módosítása, és még súlyos zavarok esetén sem szabad elfelejtkezni a társuló rendellenességek kezeléséről, például a részképesség zavarok, tanulási nehézségek gyógypedagógiai fejlesztéséről.
A betegekkel való mindennapi együttlét során rendkívül fontos a következetes, követelményeket megfelelő mértékben alkalmazó nevelés! A megengedő hozzáállás tovább ronthat a helyzeten. Nagyon sokat segíthetnek önszerveződő csoportok mind a betegek, mind szüleik számára.
Forrás és fotó: webbeteg.hu
