LOL - a viccek segítenek.
Lazítsunk egy kicsit. Ha már csecsemőkorában alkalmazzuk a humort gyermekünk nevelésében, az a kutatások szerint a későbbiekben a társas érintkezések során is hozzájárulhat sikeréhez. A viccek olyan környezetet teremtenek, amelyben a gyerekek megtanulnak kreatívan gondolkodni, jobban kezelik a stresszhelyzeteket és később könnyeben ismerkednek. Nyugodtan játsszunk udvari bolondot - gyermekünk később még hálás lesz érte.
Legyünk pozitívak
Ebben valójában semmi meglepőt nem találunk: azok a szülők, akik rendszeresen negatív érzelmekkel bombázzák gyermeküket, egészen biztos, hogy agresszív óvodást nevelnek. Ez azért gond, mert ötéves korra teszik pszichológusok azt az időszakot, amelyhez a későbbi, felnőtt életben való agresszivitás is köthető (amely akár a partnerkapcsolatokban is megjelenhet). Próbáljuk megtörni az ördögi kört, hosszútávon sokat segítünk ezzel a gyermekünkön.
Tudatos önsajnálat
A szülőkben való bűntudat keltésére igazából külön iparágak épülnek. Ettől függetlenül az önsajnálat nem mindig rossz dolog, hiszen ennek segítségével fejlesztjük ki magunkban azt a képességet, hogy gondolatainkat és érzelmeinket rendszerezve megóvjuk magunkat attól, hogy ezek elsodorjanak bennünket. Ahhoz is hozzásegíthet minket, hogy felismerjük azokat a tényezőket, amelyek saját rossz közérzetünk okozói.
Hagyjuk, hadd menjenek
Amikor a gyermekek kirepülnek a családi fészekből, ne próbáljuk őket visszatartani. Általában az egyetemista lét környékén következik ez először be. Felmérések azonban kimutatták, hogy a túlságosan irányító, őrködő szülők gyermekei hajlamosak leginkább a szorongásra és válnak elutasítóvá az új élmények, dolgok iránt. Persze nem kell kikapcsolni a telefont, ahogy a csemete kilép a küszöbön, viszont talán érdemes visszavenni, ha azon kapjuk magunkat, hogy a pszichológiaprofesszorral vitatkozunk arról, miért csak kettest adott egyetlen kicsi gyermekünk legutóbbi zárthelyijére.