Egyáltalán nem okoz örömöt, ha betegnek látjuk gyermekeinket. A bölcsődei és óvodai közegbe bekerülve teljesen általános, hogy amíg a kisgyermek immunrendszere nem erősödik meg, addig könnyebben elkap betegségeket. Miután megerősödött kicsit a gyermek az nem azt jelenti, hogy nem betegedhet meg. Általában a szülők vagy a nagyszülők maradnak otthon a gyermekkel betegség ideje alatt.

Ha a szülő meg tudja oldani gyermeke felügyeletét a betegség ideje alatt, az lelki gyógyulást jelenthet a kisbeteg számára. Az anya, az apa közelsége a lelket ápolhatja, az ágyban fekvés és a gyógyszerek hatása pedig a gyermek fizikumára hathat.

A betegség jöhet, ha akarjuk, ha nem. Ha már arra kényszerülünk, hogy otthon maradjunk gyermekünkkel, akkor éljük meg azt jól.

A fő cél természetesen az, hogy a kicsi a gyötrő tüneteket minél hamarabb leküzdje. A betegségek bágyadttá, fáradékonnyá tehetik az amúgy örökmozgó gyerekeket is. A lázzal, fájdalommal küzdő gyermekkel össze lehet bújni, együtt lehet pihenni. Biztosítsuk számukra a legnagyobb kényelmet és nyugalmat. Az otthoni környezet, a szerető gondoskodás önmagában gyógyító erővel bír. Szülőként ezt tekinthetjük ajándék időnek, amelyet kimondottan beteg gyerkőcünkre fordíthatunk.

A kicsi gyerkőc első komolyabb megbetegedése pánikot válthat ki a szülőben. Egy-egy új tünet riasztó lehet, de ahogy telik az idő, úgy szerzünk rutint a kezelésben.

Szülőként emlékezzünk vissza azokra a lopott időkre, amikor szüleinkkel, nagyszüleinkkel együtt lehettünk, együtt ettünk, tévéztünk, beszélgettünk, míg mások dolgoztak, iskolában voltak. Mindezt azért tehettük meg, mert betegszabadságon voltunk. Nos, adjuk meg gyermekünknek is ugyanezt.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!