Nem véletlen, hogy az édesanyák ösztönösen is rendkívül óvják a kisbabájukat az első hetekben, hiszen ekkor még nagyon sérülékeny a csecsemő, akinek az egyetlen védelmet az édesanya gondozása, az anyatej és a biztonságos, tiszta környezet jelenti. Ez a sérülékenység nem csupán abban nyilvánul meg, hogy fizikailag is törékeny még a baba, hanem abban is, hogy a szervezete képtelen még megfelelően védekezni a különféle külső hatásokkal szemben. Egyszóval az immunrendszere még nem áll készen arra, hogy segítség nélkül legyőzze a kórokozókat. De honnan érkezik ez a segítség és meddig van rá szükség?

Az anyaméh steril környezete után a csecsemők először a születés közben találkoznak különféle baktériumokkal. Ezek a szülőcsatornában tanyáznak, és a világrajövetel után gyakorlatilag azonnal bekerülnek a baba bélrendszerébe, és szaporodásnak indulnak. Ezen kívül még az anyatejből és az anya testéről, a mellbimbó környékéről jutnak a babák emésztőszerveibe baktériumok.

Ettől azonban ne ijedjünk meg, hiszen ez egy jól bevált természetes folyamat, és szüksége is van rá a babának: ezek a baktériumok segítenek ugyanis fokozatosan kialakítani a baba immunrendszerét, azzal, hogy megtanítják a szervezetet a megfelelő védekezési mechanizmusokra. Hogy mennyire normális dolog ez, az is mutatja, hogy azok a babák, akinél a szülés nem a maga természetes útján zajlik – például császármetszéssel jönnek a világra – sokszor gyengébb immunrendszert „fejlesztenek ki”, és fogékonyabbak lesznek például allergiás megbetegedésekre. Ennek az az oka, hogy a műtéti beavatkozás közben a szülőcsatorna természetes baktériumflórájához képest idegen mikroorganizmusok is érintkeznek a gyermekkel, amik elszaporodnak a bélrendszerében, és egy speciális baktériumtenyészetet alakítanak ki. Márpedig ez a baciluskolónia határozza meg az immunrendszer védekezőképességét – gondoljunk csak arra, hogy mennyivel fogékonyabbak leszünk a betegségekre, és milyen látványosan felborul az emésztésünk, ha a bélflóra jótékony baktériumait is megtámadó antibiotikum-kezelésen esünk át.

A különféle baktériumok tehát jót és rosszat is hozhatnak a babának a születés után, de szerencsére ez ellen is van hatékony védelem: az anyatej immunanyagai, amik megakadályozzák, hogy a külvilágból és a táplálékból érkező bacik kárt tegyenek a kicsikben. Lényegében tehát az immunrendszer kialakulását három dolog határozza meg: a születés és az azt követő anyatejes táplálás (amit ebből a szempontból is képes helyettesíteni szükség esetén a tápszeres etetés), valamint a külvilág hatásai.
A hozzátáplálás sok mindent eldönthetAz anyatejes, illetve tápszeres táplálás után a baba olyan újdonságokkal szembesül a hozzátáplálás során, amik szintén formálják a bélrendszerében található baktériumtörzsek összetételét, és így hatással vannak az immunrendszer alakulására. Ebben az életszakaszban, amely a 4–12. hónap között kezdődik el, magasabb szintre lép a baba védelmi rendszere, és ha betartjuk a hozzátáplálás lépéseit és megfelelő sorrendben ismertetjük meg a kicsit a különféle élelmiszerekkel, akkor az immunrendszere megfelelően fejlődik. Ha viszont túl hamar vagy túl korán kerül kapcsolatba bizonyos tápanyagokkal – például a tehéntejjel –, az könnyen allergiás hajlamokat hozhat ki a későbbiekben a babánál. Éppen ilyen okból szokták például a gluténtartalmú ételek adagolását már a negyedik hónap környékén megkezdeni, mert a kutatások kimutatták, hogy minél hamarabb ismerkedik meg a baba szervezete ezzel a fehérjeféleséggel, annál kevésbé lesz hajlamos a gluténérzékenységre. Ezzel szemben például az állati eredetű tejtermékeket csak később tanácsos etetni a gyermekkel – joghurtot és kefirt 8 hónapos kortól, sovány sajtokat 9 hónapos kortól, tejfölt és vajat egyéves kor felett, a tehéntejjel pedig egészen hároméves korig tanácsos várni –, mert ezek szintén allergiát válthatnak ki, ha túl hamar kapja meg őket a baba.